Normál esetben a székelés a mindennapi rutinunk része és már gyermekkorban megtanuljuk visszatartani a székletet addig, míg nyugodt körülmények között elvégezhetjük szükségleteinket. A széklet visszatartásának képessége teljesen természetes, anélkül történik, hogy gondolnunk kellene rá. Amennyiben valamilyen okból kifolyólag ez a képességünk nem működik megfelelően, széklet inkontinencia, azaz széklettartási probléma alakul ki.
Hogyan történik a széklet visszatartása és a székelés normál esetben?
Amennyiben nem áll fenn széklettartási probléma, a széklet visszartásában mechanikus úton a végbél záróizmai (sphincterei), a végbél nyálkahártyájának érpárnái (aranyér), a gátizomzat, valamint a puborectalis izmos gyűrű által megtört állapotban lévő végbél és a végbél ún. Houston billentyűi segítenek. A visszatartásban kb 70%-ban a belső záróizom, 20-25%-ban a külső záróizom, míg az nyálkahártya érpárnái 5-10%-ban játszanak szerepet.
A székelési inger étkezés után, valamint a reggeli órákban a vastagbél ürítő mozgása által kiváltott reflex útján jön létre. Ilyenkor a vastagbél a végbél-szigmabél határán felgyülemlett székletet áttolja a végbélbe. A végbél záróizma az inger hatására spontán ellazul, a hám átmeneti területén elhelyezkedő idegvégződések érzékelik a végbélbe érkező anyag állagát. Ez lehet szilárd, folyékony, vagy gáz halmazállapotú. Ettől az állagtól függően az agyunk eldönti, hogy a tartalom kiürülhet-e, hogyan, vagy sem.
Amennyiben agyunk úgy dönt, hogy minden adott ahhoz, hogy a külvilágba távozzon a végbélbe érkező tartalom, a belső záróizom egy gátlóreflexen keresztül tovább lazul, mellyel együtt a végbelet szorító külső záróizmot és a végbelet megtörő puborectalis izmot akaratunkkal ellazítjuk. Ezt követően egy mély lélegzetvétel után a gégefedő lezár, a bordaközi izmok és a hasizomzat megfeszül, a kismedencei izomzat megtámasztása mellett a hasűr megemelkedett nyomásának és a vastagbél ürítő mozgásának köszönhetően a széklet kiürül.
Mitől alakulhat ki széklettartási probléma?
A széklettartási probléma kialakulásának hátterében a legtöbb esetben a záró-, kismedencei, illetve a gátizomzat gyengülése, sérülése, idegrendszeri probléma, vagy betegség áll. Az irritáló széklet hatása miatti fokozott székelési reflex is okozhat visszatartási nehézséget.
A leggyakrabban a szülés során bekövetkező gátizomzat sérülés válthatja ki a széklettartási problémákat, ha a gátmetszés és a gátvédelem nem megfelelő. A hüvelyi szülések mintegy kb. harmadánál sérül valamilyen módon a gátizomzat, de a legtöbb esetben nem alakul ki emiatt komolyabb, hosszantartó széklettartási probléma a szülést követő időkben. A menopauza bekövetkezésekor azonban kialakulhat az inkontinencia a hormonális változások és a gátizomzat korábbi sérülésének, kifáradásának és gyengülésének következtében.
Tehát a két leggyakrabban előforduló eset a széklet visszatartási nehézségek között a szülés utáni és az időskori széklet inkontinencia.
Az idegrendszeri problémák a székelési inger érzékelésében és a széklet visszatartásában okozhatnak átmeneti, vagy tartós zavart. Gerinc-, és kismedencei sérülések következményeként könnyen előfordulhat, hogy a beteg nem érzékeli megfelelően az ingert, vagy nem képes a záróizmok szorítására, és kellő ideig visszatartani a székletet. Ennek kisebb, vagy nagyobb balesetek lehetnek az eredményei.
A széklettartási problémák kialakulásában különféle betegségek is szerepet játszhatnak. Ilyen betegségek többek között az idegrendszeri és immun betegségek, a rosszul kezelt cukorbetegség, valamint a végbél különböző betegségei. A krónikus szorulás is kiválthatja a széklettartási nehézséget. A feltorlódott, besűrűsödött, szilárd széklet rögök miatt megváltozik az izomműködés és az érzékelés, és folyamatos, híg székletszivárgás alakulhat ki.
Mit kell tenni széklettartási probléma esetén?
Mivel a széklettartási probléma kialakulásának hátterében többféle ok is fennállhat, ezért a kialakulását okozó problémát kell megtalálni és megszüntetni. Minél hamarabb érdemes szakorvoshoz fordulni, és egy alapos kivizsgálást követően lehet eldönteni, hogy milyen kezelés javasolt. A széklettartási problémák az esetek nagyon nagy részében tünetmentessé tehetők, vagy teljesen meg is szüntethetők, ha időben szakorvosi segítséget kérnek.
