Tályog és sipoly, a két rosszarcú besurranótolvaj

Sokak számára gyomorforgató horror lesz mind az, amiről írok. A végbéltályogról és annak nem ritka szövődményéről, a végbélsipolyról fogok írni. Még a szavaknak is rossz csengése van: tályog-hályog, sipoly-sikoly, brrrrr…
Adva vagyon a végbél, a „kipufogó”, a kimeneti nyílás, melynek tökéletes, akadálytalan működéséhez olajozásra van szükség. És ez az olajozó szerkezet néha kilyukad, ekkor a tartalma csöpögni kezd.
Kicsit zavaros? Lássuk, mit jelent ez. A kipufugó hasonlat rendben, ez a végbél. Az olajozó a végbélbe mélyen beágyazódott mirigyeket jelenti, melyek tartalmukat járatukon keresztül a végbélbe ürítik. Ha ezek a járatok eltömeszelődnek, a mirigyek begyulladnak, a gyulladás tovaterjedhet a mélyebb rétegek közé, ahol egy gyulladásos üreg jön létre. Ez a mélyben létrejövő gyulladásos üreg maga a tályog: fala van, benne a bacik és a fehérvérsejtek csatázó elegye, a genny. Ez a csata nagyon ritkán dől el véglegesen, általában mind a kórokozók, mind a védősejtek megújítják soraikat.
Ez akár a végtelenségig tarthatna, a tályog falát, a frontvonalat a gyulladás viszont egy idő után áttöri. Az áttörés iránya pedig nagyon nem mindegy. Törhet a bél felé azon az úton, ahogy kialakult, ekkor akár észrevétlen is maradhat az egész folyamat. Törhet a bőr felé, ekkor mondjuk azt, hogy a tályog kifakad. A nagyobb baj akkor következik be, ha mielőtt kifakadna, a végbél körüli szövetekben szétterjed, zegzugos járatokat, akár hatalmas üregeket okoz. Legnagyobb veszéllyel akkor jár, ha a hasüreg felé tör. Ez szerencsére ritka, de ilyenkor akár halálos kimenetelű hashártyagyulladás alakul ki.
Oké, a dolog kifakadt, a tályog tartalma, a genny kiürül, a csata a fegyverletétellel elcsitul, így általában a folyamat megnyugszik, gyógyul. Az üreg a gyulladás megszünésével szépen besarjad.
Viszont több probléma is fennálhat. Egy részről, ha a genny nem tud maradéktalanul kiürülni, hiába gyógyul be a nyílás, a seb, a csata a mélyben újra fellángol. A folyamat nem nyugszik meg, az üreg nem sarjad, a tályog nem gyógyul. Ezért fontos a kiürülés feltételeinek megteremtése, a kellő nagyságú szájadék készítése sebészi feltárással, és a rendszeres alvázmosás.
Másrészről, ha a folyamat iránya, azaz a gyulladás útja a belső mirigyből a tályog, majd a külvilág felé megmarad, ennek fala állandósulhat. Azaz a végbélből a gyulladás egy végbéltől külön járaton keresztül a külvilág fele tör (nevezhetjük magyarosan kiskapunak is). Ez az állóháború akár a végtelenségig megmaradhat, de néha további utat keresve újabb járatok, sipolyok alakulnak ki. Ez különösen jellemző a vastagbélgyulladásra, az ilyen sipolyrendszereket látva ez kell az ember eszébe jusson.

A tályog és a sipoly tünetei
Általában a tályog okozta gyulladás helyi lüktető fájdalmat, lázat, duzzanatot okoz közvetlenül. Ilyenkor a panasz, a látvány egyértelmű, a gyógyuláshoz vezető út göröngyös, de célra vezető. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sokszor semmilyen észlelt tünettel nem jár mindaddig, míg a kifakadás után a váladékozás meg nem jelenik. Sőt mi több, néha magát a váladékot sem vesszük észre, csupán a váladék okozta felmaródást, viszketést, esetleg a gyulladás miatt kialakuló bőrnyulványokat, amelyek a nyílást akár rejthetik is. Erre persze a klasszikus aranyérkrém a válasz, sejthető, milyen sikerrel. Ha ez még nem elég, maga az akár tűszúrűsnyi kivezető nyílás annyira elrejtőzik egy redő mélyén, hogy egy gyors ránézéssel akár még erős megvilágításban sem vehető észre. Minden szakember nézett el már ilyet első (második, harmadik, stb.) körben, aki azt mondja (hiszi) magáról, hogy nem, az még keveset tapasztalt.
Ezek az esetek viszont problémát jelenthetnek, mivel megfelelő kezelés nélkül állandósul a viszkető, kicsit váladékozó, kicsit begyulladt, akár hegyekkel-völgyekkel tarkított terület állapota. Esetleg egyéb betegségek is elterelhetik a szemlélődő figyelmét és az ajánlott kezelést akár aranyér, végbélrepedés vagy más irányba. Sőt, más (végbél)betegség talaján is kialakulhat ez az állapot.
Ez így eléggé sejtelmes, bizonytalan? Meghiszem azt, ezeket szem előtt tartva is sajnos már én is többször lőttem mellé, és valószínűleg lesz még ilyen a praxisomban. A tanulság ebből a gyomorszorító érzésből az, hogy ha valakinek rendszeres viszketése, váladékozása van altájon, és a háziorvosi, vagy egy sötét sebészeti rendelőben egy szimpla, hatástalan aranyérkrémmel engedték útjára, gondoljon a fentiekre, és keressen fel szakembert, proktológust, mert hát nem biztos, hogy aranyér okozza aranyeres panaszát.

A tályog és a sipoly megoldása
A tályog megoldásáról már szóltam, az üreget a külvilág felé meg kell nyitni, hogy a tartalma szabadon kiürülhessen, s a gyógyulás folyamata megindulhasson. Hogy ez pontosan mit jelent, az a tályog elhelyezkedésétől függ. Ha a bélhez van közel, a bél felé kell megnyitni, ha a bőrhöz, akkor kívülről. A tartalma, a genny kiürítésére és az üreg tisztán tartására lehetőség szerint oda kell figyelni, ezt biztosítani kell, persze a bél felé való rendszeres mosása elég nehezen oldható meg.
A sipoly rendbetétele sajnos néha még a legképzettebb sebészvirtuózokat is megizzasztja. Kezelésének klasszikus módja az, hogy a cső falát egyszerűbb, felületesebb esetben (túlnyomó részt ezzel találkozunk) hosszában megnyitjuk, hogy a benne lévő pangó váladék szabadon kiürülhessen és a gyógyulás meginduljon. A hosszabb, mélyebbre hatoló járatoknál, hogy a felvágásnál történő záróizomsérülést elkerüljük, a járat falát kimetszük, és az utánpótlás elkerülésére a belső nyílást zárjuk, a külsőt nyitva hagyva biztosítsuk a tiszta sarjadást, gyógyulást. Tehát minden esetben a váladék utánpótlésénak és pangásának megakadályozása a cél, amely a gyulladást és a járatot fenntartja. Én ezt a módszert alkalmazom, a sebészek többségével egyetemben. Tapasztalatom ezért erről van, az alábbi módszerekről csak elbeszélések, előadások, cégtájékoztatók alapján tudok nyilatkozni.
A nem klasszikus esetben a sipolyjáratot telenyomják egy speciális ragasztóval, a belső, bemeneti nyílását ilyenkor is zárni szokták. Ekkor a fertőzés elleni gennyedés helyett egy másfajta gyógyulási folyamat indul meg, ennek hatására a terület hosszú távon megnyugszik, meggyógyul.
Van olyan eset, amikor végleges megoldás az adott pillanatban nem történik, de igyekeznek elkerülni azt, hogy a járat eltömődjön, ezzel újabb tályog alakulhasson ki. Ilyenkor hosszabb időre egy gumicsíkot húznak át a járaton, ereszcsatorna szerűen ezzel folyamatosan biztosítva szabad járatot.
Hogy mikor milyen megoldása törekszenek, ez a sipoly elhelyezkedésétől, a környezet (izmok, idegek, bél, erek) érintettségétől, az orvos tapasztalatától és meggyőződésétől függ. Biztos recept nincs (sokszor csak utólag okoskodva, vagy még úgy sem), a komplikáltabb esetek egy részében sajnos a sipolyjárat újból kialakul, újabb műtétet téve szükségessé.

Ezeket nem elrettentésül írtam, ha menni köll, hát menni köll, egy ellátatlan betegség (ez ilyen) hosszabb-rövidebb távon tönkre teheti az ember életminőségét. Ezt látom.
Tehát, ha az eddigi aranyérkezelés egyértelműen hatástalan, váltani kell, hogy mit, kit, azt mindenkinek a saját elhatározására bízom.

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.