Miért bánjunk kíméletesen a végbél környékével akár aranyér nélkül is?

A végbél környékének tisztítása elég sarkallatos pontja a proktológiának. Nagyon sok panasz, főleg viszketés, váladékozás alakul ki akár aranyér vagy más végbélbetegség nélkül is. Kérdezhetnénk, hogy miért, hiszen amíg nem köszöntött be a fürdőszoba áldott korszaka, az európai társadalomban nemigen volt szokás a lavóros mozsdást minden székelés után, netán naponta az alfélre is kiterjeszteni. Az okoskodás részben jogos, de az igazságnak azonban legalább két oldala van.
De minek is foglalkozzon vele az, aki semmilyen panaszt nem érez? A válasz erre egyszerű, jobb megelőzni a problémát, mint mikor baj van, „rohanni a pénzünk után”. Köztudott, hogy egy beteg szervet, embert sokkal nagyobb „véráldozatok” árán lehet csak rendbe tenni, mint egészségesen megőrizni.

Alaki problémák
Ha megnézzük a négylábú állatokat, láthatjuk, hogy a végbélnyílás közvetlenül a „szabadba”, a testfelszínre nyílik. Mi kétlábra álltunk, a végbélnyílás a lábunk közé került. Ráadásul a zsírraktárak feltöltésével a farpofák szépen „körbenőtték” a nyílást. Sokaknak ráadásul a végbélnyílás egy kúp alakban táguló „barlangba” jut, mely külső kijáratáig a hossza akár 3-5cm is lehet. Ennek a barlangnak a tisztulási nehézsége már maga élethosszig tartó problémák alapja lehet.
Az összefekvő bőrfelületek könnyen bepállnak még tiszta állapotban is. Bacik, gombák kezdik el orgiájukat a kellemesen meleg, kissé nedves környezetben, főleg akkor, ha még ehető maradékot is találnak. Rajta ülünk, a felületek egymáson el nem mozdulnak, a legtöbbünknék ugyanis a fenekünk a munkaeszközünk. Ráadásul a végbél annak tisztasága érdekében minimálisan is, de váladékozik, izzad. Az izzadságban megjelennek az étkezéssel bevitt, a bőrt ingerlő fűszerek, adalékanyagok is. Így aranyér nélkül, akár az egészséges végbél körüli bőr is idővel érzékenyebbé válhat.
Tisztítás
Székeléskor a végbél környéke nem maradhat tiszta, annak nem beszennyeződése gyakorlatilag képtelenség. Hiába húznánk szét a farpofákat, furán guggolhatunk, akkor sem, de ezeket a praktikákat sem tesszük a mindennapokban.
Ahogy látom, az állatok tiszták, de rendszeresen azt a tisztálkodási aktust gyakorolják, amit mi esetleg csak egymásnak ajánlanánk fel. Persze, ne vegye ezt senki sem bíztatásnak!
A papírral való törléssel se legyen senkinek semmilyen illúziója! Az apró „morzsákat” csak szétkeni, buzgó használata viszont a finom bőrt sérti meg, behatolási kaput nyitva meg a kórokozóknak. Valahogyan egyéb módon is tisztítani kell, nincs mese.
Gyakran találkozom viszont azzal rendelésemen, hogy a páciensek hajlamosak a végbél túlzott tisztán tartására, amivel könnyen átesnek a ló túloldalára. Nedves, vegyszeres (mintha a kamillaillatnak gyógyító hatása lenne) papírtörlő, majd mosás kívül, zuhany belül akár valamilyen antibakteriális mosakodóval, aranyérkrémes pakolás, kúp, stb. Mindezek hajlamosítanak a normális bőr védekezőrétegeinek teljes tönkremenetelére, a bőr védtelenné, allergiára, gyulladásra, fertőzésre hajlamossá válik. Ilyenkor mi jön? Még több krém, még spécibb mosakodó, stb., hiszen biztos nem voltam elég ügyes.
Betegség
Plusz: a legtöbb végbélbetegség (aranyér, bőr- és bélgyulladás, végbélrepedés, de szinte bármilyen elváltozás) talán észre sem vehető váladékozást okoz, vehetjük ezt a természetes izzadás fokozódásának is. Ilyen esetben a bepállás, az irritáció még fokozottabban jelentkezik.

Megoldás?
Mostanra eljutottunk odáig, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan lehetséges az, hogy ne okozzon panaszokat bárkinek is a végbélnyílás és környéke.
Azért sok mindent tehetünk eme nemes cél érdekében székelés előtt, közben és után is. Lássuk, mik ezek!
Először is normális, nem irritáló, kellően puha, de nem folyós székletet kell produkáljunk. Ehhez étkezési, életmódi változások kellhetnek. Az eredményt nem adják ingyen, és az ár főleg nem pénzben fizetendő. A tudatos változás ára az erőfeszítés (persze nem emberfeletti), és a kitartás. A változtatást érdemes úgy elkezdeni és végigvinni, hogy a mindennapi életünkbe a lehető legjobban lehessen beleilleszteni, hosszú távon úgyis csak ez működhet.
Másodszor meg, úgy kell a székelést lebonyolítani, hogy a lehető legkevesebb baleset történhessen meg, ezzel biztosítsuk a széklet akadálytalan kijutását anélkül, hogy ebbe mi is belegebednénk. Erre különböző technikák vannak mind a testtartást, mind az izmok (rekesz-, has-, és záróizmok) használatát tekintve.
Harmadszor, a tisztálkodást kell a lehető „legfenékbarátibb” módon megoldani. Ez persze sem a tisztulás teljes hiányát, sem a habkővel való dörzsölést, fertőtlenítést nem jelent.
Hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?
A szerintem követendő, a mindennapi életbe hosszútávon is beilleszthető praktikákat összegyűjtöttem, leírtam, bárki által megkapható. Annak ellenére, hogy a téma nem hollywood-i, nagyon sok lelkes visszajelzést kaptam már róla. Ezért is bátorkodom mindenkinek ajánlani, sokak váltak panaszmentessé kizárólag ezek betartásával is.

Az iromány, melynek rendkívül fantáziadús és lelkesítő, bestceller gyanús címe „A helyes székelési szokások elsajátítása”, az Aranyér blog bővített cikkeivel, feliratkozással megkapható ide kattintva.>>

Kívánok szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.