A teljes, még több tanácsot tartalmazó bővített cikk a proktológiai vizsgálatokról és az aranyér vizsgálatokról regisztráció után érhető el!

Aranyér vizsgálat előtt

Gyakran tapasztalom, hogy a rendelésemen megjelent páciensek túlzott elvárással érkeznek hozzám. No nem a kezelés eredményességét értem ez alatt, hanem azt a „szörnyűséget”, ami a aranyér vizsgálat alatt érni fogja őket. Ehhez persze hozzájárul a másokkal történtek ismerete (sokszor többedkézből), de sajnos van, amikor saját tapasztalatuk okozza a vizsgálattól való félelmet. Olykor fogalmuk sincs, mi fog történni, hiszen az ember leginkább az ismeretlentől fél. Ezért a felesleges félelmet és az ismeretlen miatti szorongást próbálom eloszlatni a következő sorokkal még az aranyér vizsgálat előtt.

Van néhány dolog, melyeket mindenképpen érdemes tudni, és amelyekkel érdemes tisztában lenni, mielőtt belép azon az ajtón, amelyen kívül szép csak a világ.

Milyen a vizsgálat?

Néhány dolog az aranyér vizsgálat előtt

1) Fájni fog, szörnyű lesz. – LEHET!!!

A proktológia azon kevés szakterületek egyike, ahol nagyon számít a beteg lelki, „izgalmi” állapota. A megfelelő diagnózis felállításához a végbelet meg kell vizsgálni, aranyér vizsgálatnál is. Ez nem biztos, hogy első körben teljes átvizsgálást jelent, de az asztalnál ülve „csak beszélgetni” sajnos nem elég. Ha az ember szorong, a végbele is szorong. A záróizom fokozottan szorít (néha a fájdalomig), ilyenkor érdemi vizsgálatot végezni nem lehet. Képzeljék csak el, a gyerek ül a fogorvosi székben, okos szülő felkészítette (injekció, fúrás, tömés, fájdalom részletes ismertetése). Az meg félelmében a száját összeszorítja, a fogorvos így azt se tudja megmondani, hány foga van a gyereknek.

Ha a végbél záróizomzata is így reagál, három lehetőség adódik. Végső esetben, ha a szorítás az orvos szerint jelen állapotban nem oldódik, a részletes végbélvizsgálat –bizonyos megkezdett kezelés után– egy későbbi időpontban történik meg, amikor a beteg már képes a megfelelő lazításra. A dolog gyors elintézése érdekében az a vizsgálat akár ki is erőszakolható: az orvos tolja a műszert, a beteg ugrik, biztos recept a gyors, fájdalmas és eredménytelensége miatt teljesen felesleges vizsgálathoz, ami után a beteg gyorsan és véglegesen távozik a rendelőből. Szerintem a járandó út a harmadik: a kellő lazítás.

Ezt persze könnyű mondani („kérem, lazítson”), végrehajtani sokkal nehezebb. Ehhez nagyban hozzájárulhat a megfelelő, megnyugtató környezet, orvos-beteg kapcsolat, az orvos kellően finom mozdulatai, hozzáértése.
Van olyan eset, amikor a beteg annyira tiltakozik a vizsgálat ellen, hogy akarattal összeszorítja a záróizmát. Ez a viselkedés a férfiak sajátja. Ennek vannak előjelei, már a kikérdezéskor közli, hogy mennyire fog fájni neki a vizsgálat, hogy mennyire nem akarja az egészet. És utána mindezt be is bizonyítja. Szorít, az orvos hangját sem hallva hörög, ha vizsgálják. A dolog megoldása annyi, hogy mielőtt bejelentkezik a vizsgálatra, beszélje meg önmagával, hogy a kellemetlenség a vizsgálattal jár, a vizsgálat neki szükséges és kell, ne bizonyítsa be, hogy „ő azt ugyan kibírni nem fogja”. Mérlegeljen, melyik a fontosabb, a vizsgálat és a gyógyulás, vagy hogy mondhassa: fáj és inkább tovább szenved az aranyereivel. Ez az eset szerencsére ritka, a példát nem az eleve fájdalmas végbél vizsgálatára értem.

Azt kell mondjam, a vizsgálat ugyan kellemetlen, de lehet fájdalommentes. Ez –remélem– keveseknek újdonság. Az a titka a dolognak, hogy az ember kellő mértékben el tudja lazítani a záróizmát. Így a vizsgálat nem fog fájni, de ha képtelen adott helyzetben a lazításra, az esetleges vizsgálat bizony fájni fog. De a várható fájdalom a vizsgálat kezdeti szakaszában kiderül, így az orvos a fájdalmas beavatkozást nem végzi el, mert úgy sem lát szinte semmit. Mintha egy félig becsukott könyvet kellene pillanatok alatt kiolvasnia, miközben tépi a lapokat.

Mindezekkel nem az Olvasót akarom elrettenteni a vizsgálattól, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fájdalom elkerüléséért a beteg is tehet. Majd’ mindenkit meg lehet fájdalommenteses vizsgálni, de nem biztos, hogy elsőre. Ehhez azonban a betegnek is köze van.
Tehát a fájdalomról szóló képzetek általában nem igazak, vagy túlzottak. Ez tapasztalat. Nem az enyém, a betegeké.

2) Ciki, szégyenletes dolog. – NEM IGAZ!!!

A proktológusnak az a dolga, hogy végbélbetegségeket gyógyítson, így aranyér vizsgálatokat is végez. Naponta 10-20-30 esetben. Az első néhány alkalommal talán még neki is zavaró, ciki volt. A tizediknél is. De a századiknál, ezrediknél már vélhetőleg nem az.

Betegségével kapcsolatban nyugodtan kinyílhat orvosának, mindkettőjüknek könnyebb így.

Egyéb esetben fennáll a veszélye annak, hogy Ön szégyenlősségből, vagy mert nem tartja fontosnak, a kezelést tekintve fontos információt hallgat el („Doktor úr, lehet, hogy azért vérzek gyűrűzés után, mert vérhigítót szedek?!”). Ebből komoly gondok lehetnek.

3) Trehánynak, koszosnak, gondatlannak, stb.-nek fog tartani, meglesz a véleménye rólam. – NEM IGAZ!!!

A végbélbetegségek általában nem higiénés gondatlanság miatt alakulnak ki. Több problémát láttam már túlzott tisztaságra való törekvés, mint elhanyagoltság miatt. Itt is megragadnám az alkalmat, hogy szóljak a reklámokban látott „baba-, család-, kutyabarát” antiszeptikus tisztálkodószerek általános használata ellen. A bőrön lévő baktériumok békében élnek velünk, jó, hogy ott vannak, hiszen kiszorítják például a gombákat, a rossz bacikat.

Ha az előzőeket kiírtjuk, mert azt látjuk, hogy a gyerek és az anya akkor mosolyog, ha ilyet használ, a kórokozók elszaporodásának adunk csak teret. És ilyenkor jön a komoly bőrfertőzés, sopánkodás, hogy „De kérem, mi tisztálkodunk rendesen.”

Persze adódhatnak esetek, melyeknél használatuk szükséges, de erről ne a reklám, hanem az orvos döntsön! Egyébként elégséges a hagyományos (ez nem márka!) szappan, víz székelés utáni használata a végbél tisztántartásához, meg persze általános tisztálkodás alkalmával.

4) Ez biztos csak nekem probléma, más nem csinál ekkora ügyet belőle. – NEM IGAZ!!!

Ha így lenne, Ön lenne az első és egyben utolsó betege orvosának. Az is lehet, hogy mások csak sakkozni járnak. (Velem könnyű dolguk lenne.) Nem magam, a bevételem miatt mondom, hogy jobb hamar túlesni rajta és megkönnyebbülni, mint szorongani, és „lehet, hogy mégis komoly bajom van?” típusú dolgokon rágódni.

A betegségek gyógyítását jobb minél előbb megkezdeni –ha már a megelőzés nem járt sikerrel–, így lehet a legkisebb befektetéssel és kellemetlenséggel meggyógyulni. Szorosan ehhez kapcsolódik a következő:

5) Nem akarok rossz hírt hallani. – EZ BAROMSÁG!!!

Ecseteljem? Tudom, ilyenek vagyunk, gyarló az ember, de azért jussunk már túl a gyermekkoron! Talán nem rosszabb esetleg rossz híreket kapni és cselekedni, mint később sopánkodni, hogy „hát igen, előbb el kellett volna jönnöm.”, meg „pedig biztos voltam benne, hogy …”, és az ember joggal szégyellheti magát.

Szerencsére ez ritka, de nemigen szokott a dolog jól elsülni. Általában (ez az esetek legjava) az orvos tud segíteni. Ennyi. Persze vannak történetek, hogy „már ötven éve nincs komoly gond”, de lehet, hogy tegnapra már van. Vegyük kézbe a sorsunkat, ahol lehet! Ez az a pálya.

6) Biztos nem tudok majd neki válaszolni. – MOST MAJD TUD!!!

Épp ezért gyűjtöttem csokorba a várható kérdéseket, hogy fel tudjon rá készülni. Magabiztosságot ad, nem érezzük olyan szerencsétlennek magunkat.

Tehát a kérdések:

• Széklete rendezett-e?
• Van-e vérzése, fájdalma székeléskor?
• Érez-e időszakos vagy állandó duzzanatot, viszketést?
• Vett-e észre váladékozást, haspuffadást, fogyást?
• Székletét és a szeleket vissza tudja-e tartani?
• Volt, van-e a családban rosszindulatú daganatos beteg?
• Panaszaival vizsgálták-e már korábban?
• Van-e egyéb betegsége, gyógyszerérzékenysége?
• Volt-e valamilyen műtétje korábban?
• Szed-e valamilyen gyógyszert, különös tekintettel a véralvadásgátlókra?
  Ha van kórelőzménye, rendezve, szelektálva (kedvencem a 100 db. számla közt egy ambuláns lap) vigye magával!

7) Biztos odacsinálok az asztalra. – ELŐFORDULT MÁR (1-2x).

Vajon mi jön az ember fenekéből aranyér vizsgálatnál? Jó esetben széklet, erre azért egy proktológus fel van készülve (lehet, hogy ez újdonság). Vizsgálat előtt el kell menni WC-re, s a gond már nincs ott. Ha a végbél felsőbb szakaszát is meg kell vizsgálni, és ott erős a székletszennyezettség, előfordulhat egy laza beöntés, de semmi komoly, szörnyű dolog (mondom ezt én).

Előtte napokig nem enni meg aztán teljesen felesleges, ilyenkor szoktak a betegek az izgalom és a nulla vércukor hatására összeesni.

Ennyi jutott eszembe, ha valakinek van még egyéb aggálya, kérek hozzászólást, majd bővítem a listát.
Szokták mondani, hogy „ha egy lelket is megmentettem, már megérte”, de én remélem, hogy többeket sikerült ezzel az írással is a helyesebb útra terelnem.

Kívánok szép napot, jó egészséget!

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu

A teljes, még több tanácsot tartalmazó bővített cikk regisztráció után érhető el!
.

Kapcsolódó, ajánlott tartalmak, javaslom, olvassa el ezeket:

Biztos, hogy aranyér okozza panaszaimat?
Az aranyerek osztályozása

Aranyér gyulladás?

A betegségeket bemutató sorozatnak lassan vége. Ennek oka kettős. Egyrészt a gyakoribb (és kevésbé gyakori) végbélbetegségek majdnem elfogytak, maradnának az érdeklődők, problémával küszködők részére teljesen meddő, minden gyakorlati értéket nélkülöző technikai villogtatások, amire itt szerintem semmi szükség. Másrészről egyre több kérdést kapok aranyér gyulladás problémákkal, információkkal kapcsolatban, amik a cikkekben érthetően, alaposan kivesézve megtalálhatók.

Aranyér árnyékában

Egy ritkán észrevett, de egyébként elég gyakori problémáról írok most. Azért csak ritkán észrevett, mert sokszor alattomosan, akár az aranyér „árnyékában” megbújva sunyít a mélyben, és sokszor csak nagyon alapos, akár csak többedszeri vizsgálat rántja le a leplet ottlétéről. Sokszor fogják az általa okozott panaszokra, hogy ez bizony maga az aranyér gyulladás, ami sok probléma okozója lehet.

Apró mirigyek

De kezdjük az elején. Vannak mélyebben a végbél falában apró mirigyek, az egyszerűség kedvéért mondjuk ezeket izzadságmirigyeknek (kis csúsztatással, persze). Azért csúsztatással, mert egyrészt nem izzadságot, hanem minimális nyákot termelnek, másrészt mert leginkább a széklet csúzsósságáért felelősek. Ezek a mirigyek a külső és a belső borítás, a bőr és a nyálkahártya határán, a belső részen apró öblökbe nyílnak. Megint az egyszerűség kedvéért gondoljunk egy folyóra, a mirigy a folyó vízgyűjtő területe, a kivezetőcső maga a folyó, az öböl meg itt a végbélbe, ott a tengerbe vezeti a folyó tartalmát. Remélem, érthető.

Néha azonban adódik némi probléma. Biztos sokaknak közölünk gyulladt már be a hónaljában egy izzadságmirigy. Fáj, nyom, az ember a karját sem mozgatja szívesen. Ez a gyulladás vagy valami szerencse folytán megnyugszik, vagy sürgős műtéti teendőt adó tályoggá csúnyul, akár magától kifakadva sokáig váladékozik. Nem igazán halálos, de roppant kellemetlen betegség tud lenni.
Ugyanez a helyzet az alvégen is. Sokszor tapasztalom, hogy vagy maga a mirigy gyullad be, érzékeny duzzanatot okozva a végbél falában, vagy a kivezetőcső, az öböl szájadéka duzzad meg lobosan, hosszú idő alatt a végbél mélyebb szakaszában akár érzékeny bőrnyúlvánnyá alakulva keseríti meg a mindennapokat. Ilyen nyúlványok, gyulladás, bármi panasz, gond nélkül gyakran előfordulnak a végbélben (mondom a bőr és a bél határán, még bőrrel fedetten), ezek minden kritika nélküli eltávolítása (merthogy mondják: „polip, amiből rák lesz”, nem teljes mértékben fedi a valóságot) felesleges tortúra.

Mi ez?

Sok a szöveg, tudom, de miért is rémisztem ezzel a horrorral a kedves, de egyre kevésbé türelmes olvasót?
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy jön a páciens, elmondja, hogy székeléskor, de főleg üléskor szúr, fáj a végbele egy bizonyos helyen, a toalettpapír néha véres, néha váladékos. A gyulladáskor szokásos korábbi láz, hidegrázás legtöbbször még kérdésre sem jut a páciens eszébe. Ilyenkor a legrosszabb esetben (persze a „minek jött ide maga ezzel?!” hozzáállást nem véve) ráfogják az aranyérre, de az erre adott gyógymód viszont nem szünteti meg a gyulladást, csak nyújtja a csalódottsággal telítődő időt a megoldásig. Mondhatják rá a vérzés, fájdalom miatt, hogy ez végbélrepedés, majd az végkifejlet ugyanaz lesz, marad a probléma. Az a szép ebben, hogy eközben és emellett persze akár lehet aranyér gyulladás vagy végbélrepedés is, csak a kizárólag ezekre irányuló kezelés (kúp, krém, műtét, gyógyszer, ráolvasás, váltott hideg-meleg ülőfürdő stb.) nem nyújt gyógyulást.

Bár az általánosan elfogadott vélekedéssel ellentétes, de a belső aranyér csak ritkább esetben fáj úgy önmagában. A „hagyományos” végbélrepedés meg legtöbbször záróizomgörccsel társul, elöl, a has felé vagy hátul, a gerinc felé jelentkezik. A páciens meg jön laza fenékkel, és mondja, mutatja sokszor, hogy a jobb vagy bal oldalon üléskor szúr, nyom, fáj. Ilyen esetben, annak ellenére, hogy a terület látványa sokszor semmitmondó, a problémás pontot belül megnyomva a fájdalom legtöbbször elsőre kiváltható, a baj így azonosítható.

Miért baj, ha nincs rendesen kikezelve a probléma?

Igazából két okot tudnék erre felsorolni.
Egyrészt mert panaszt okoz, ha nem is folyamatosan, de rendszeresen. Nem való az oda. Másodszor, ha a gyulladás szépmagyarul mondva „betályogosodik”, a tályog fut, amerre lát, erről szól az erősebb idegzetüeknek való „Tályog és sipoly...” c. opuszom, ki rosszul akar aludni (nem csak a gyenge stílusa miatt), olvassa el bátran!

Teendő?

Ha az orvos feltételezi, hogy fennállhat ilyen probléma, az akár meglévő végbélrepedés nem ott és nem úgy fáj, ahogy az lenni szokott, akkor a végbélben előbb újjal, majd a végbéltükrön keresztül egy vékony „vasdarabbal”, szondával finoman megnyomja a jelzett területet, akár látszik ott valami, akár nem. Ha ezen a területen a nyomásérzékenység fokozott, bingó! Megvan a panasz oka. (Ezért öngól a fájdalmas végbél sokak által vágyott érzéstelenítésben, uram bocsá' altatásban elvégzett vizsgálata.)
Ha tályog még nem alakult ki, a gyulladás speciális antibiotikum melletti jegelés, gyulladáscsökkentő kúp segítségével akár meg is nyugodhat. (Láttam már nálam „tanulmányi úton” lévő sebész kolléga arcán a döbbenetet, hogy a fájdalmas „aranyérre” antibiotikumot adtam, majd az ettől panaszmentessé vált.) De ilyenkor is számíthatunk visszaesésre, amikor már felesleges ezt a gyógyszeres kezelést újból és újból elkezdeni azzal a hiú reménnyel, hogy végképp rendbe tesszük a problémát. Ugyanez igaz a gyulladás okozta bőrnyúlványra is. Ugyanis minél nagyobb ez a nyúlvány, annál könnyebben begyulladhat: ilyenkor megduzzad, hízik egy keveset, és ez a „súlytöbblet” a gyulladás elmúltával sem múlik el, így minden egyes gyulladásos eset kapcsán egyre nagyobbá válik, és egyre könnyebben okoz ismét problémát. Ilyenkor dobban nagyot minden sebész szíve, feltör bennünk az ősi ösztön, a vér szava, hogy végre lehet vágni, és még segít(het)ünk is vele.

A probléma sebészeti megoldása általában nem igényel hatalmas előkészületeket, nagy műtői felhajtást, koplalást, több napos kórházi bentfekvést: a beavatkozás akár egy szűkebb végbéltükrön keresztül helyi érzéstelenítésben pár perc alatt elvégezhető. A gyulladt mirigyet a végbél felől megnyitva a gyulladás „kiürül”, a mirigy kitisztul, így a terület pár nap alatt megnyugszik, majd begyógyul. Ha a nyúlvány okozza a problémát, az egy hurokkal távolítható el, ami a mirigy kivezetőnyílását is tágabbá varázsolja. Ha a mirigy és a nyúlvány is begyulladt, a kétféle beavatkozás egyidejűleg is elvégezhető. Ennyi a 18+-os rész.

Tehát az üzenet: ha régóta, akár visszatérően érzi a fent említett panaszokat, aranyér gyulladás vagy egyéb probléma jelentkezik, főleg üléskor belül nyomást, szúrást, javaslom, a gyógyulás érdekében látogasson el egy jó szakemberhez, proktológushoz!

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu 
.

EZT OLVASTA MÁR?
ARANYÉR BLOG LEGNÉPSZERŰBB CIKKEI