Aranyér és a folyadékfogyasztásAranyér és a folyadékfogyasztás

Proktológiai rendelésemen sokféle végbélbetegséggel (aranyér, végbélrepedés, gyulladás) fordulnak hozzám. A beszélgetés során gyakran kiderül, hogy sok esetben szorulás, székelési nehézségek állnak a problémák hátterében. A páciensek elmondják, hogy legtöbbször a székelés megkönnyítésére (szinte már) mindenféle hashajtókat, esetleg kúpokat használnak rendszeresen annak ellenére, hogy sok esetben tisztában vannak azok rövid és hosszú távú káros mellékhatásaival. Rákérdezésre, hogy átlagosan mennyi folyadékot fogyasztanak naponta, sajnálkozva mondják, hogy a bevitt mennyiség levessel, kávéval együtt napi fél, másfél litert tesz ki.

Ha ez ember utánaszámol – a számokkal most nem untatnám az olvasót –, rádöbben, hogy bőven mínuszban van az illető folyadékháztartása.
Társadalmunk közismerten vízhiánnyal küszködik, de a legtöbb esetben saját szervezetünk is szenved ettől. Ez több dolog miatt is érthető.

Hosszan tartó vízhiány

A hosszan tartó vízhiány esetén a szervezet nem szomjúságérzéssel jelez vissza, hanem csak kritikus esetben érzünk általános rossz közérzetet, fejfájást, csupa olyan dolgot, amit közvetlenül nem kötünk a vízhiányhoz. Ilyenkor általában fáradtságra, a vércukorérték csökkenésére gondolunk, így főként egy cukros feketekávéval igyekszünk túljutni ezen az állapoton. Ennek több hatása is van. Először a kávé összehúzza az ütőereket, ennek hatására a vérnyomás emelkedik, rövid időre ez elfedi a vízhiány okozta tüneteket. Majd a vizeletkiválasztás fokozása miatt a vízhiányos állapotot tovább rontja. Egyébként ugyanez igaz a vércukor szintre is, rövid emelkedést követően az eredeti szint alá is csökkenhet. Ez újabb kávébevitelre serkent minket, így mikor a nap végén összeszámoljuk a napi folyadékbevitelünket, kb. fél liter jöhet össze színtiszta feketekávé formájában.

A legtöbben munkahelyükön nem maguk rendelkeznek idejük és figyelmük nagy részével. Megfeledkezünk a rendszeres folyadékbevitelről mivel az ivás nem illeszkedik be a munkarendünkbe, vagy tudatosan is visszafogjuk azt, annak érdekében, hogy ritkábban kelljen a mellékhelységet meglátogatni.
Ahogy a hiányt vagy a bevitel növeléséből, a szükséges mennyiség vagy a kivitel csökkentéséből fedezi a költségvetés, a vízhiány megoldásával is ez a helyzet.

Ha a folyadékfogyasztást nem növeljük

Ha a bevitelt nem növeljük, és a szükséges mennyiséget sem tudjuk kellő mértékben csökkenteni, a vízleadást csökkentjük. Az izzadás apadása mellett a vesében a vizeletkiválasztást követően a vizeletből, a vastagbélben a székletből való vízvisszaszívás fokozódik. Így a vízhiány következménye nem csak a vesekő lehet, hanem a széklet keményebbé válása is. Ráadásul a végbélben olyan váladékot termelő mirigyek foglalnak helyet, melyek a széklet síkosításában, a nyálkahártya frissen tartásában segítenek, az izzadás mértékének csökkenésével ezek is kevésbé működnek. Így a tájék természetes tisztulása is károsodik, a különböző fertőzések gyakorisága is megnőhet.

Mindezekből érthető, hogy ha szervezetünk tartósan vízhiánnyal küszködik, a kevésbé képlékeny és kevésbé csuszamlós széklet eltávozása sokkal nehezebb és sokszor fájdalmasabb, így idővel kialakul a rendszeres szorulás. Ez székeléskor fokozott keménysége és a erőltetett nyomás miatt károsítja a végbél szöveteit. Ez a végbél záródásáért felelős párnák szalagjainak megnyúlása, a nyomásfokozódás miatt a párnákban lévő erek kitágulása révén aranyérbetegséget, a végbél sérülése révén végbélrepedést okozhat. Ezek további komplikációkkal járnak, melyek sok betegnél színesítik a talált képet. A székrekedés tartós fennállása az előbb leírt kórképek további állapotromlásához vezet.

 

Jó, rendben, de akkor ez ilyen egyszerű lenne?

Ha többet iszunk, akkor nincs több probléma ott lent?

Ez nem ilyen egyszerű, de az tény, hogy sok betegem panaszainak nagy fokú csökkenését tapasztalja a folyadékbevitel fokozása után már pár nappal is.
A különféle hashajtók hatását ahhoz szoktam hasonlítani, mint amikor egy száraz szivacsból próbálunk minél erősebben vizet facsarni. Egyszerűbb a szivacsot vízbe mártani…

 

A tanácsaim így a következők:

  1. A fokozott folyadék bevitelét kezdjük rögtön reggel, éhgyomorra. Lehetőleg minél „könnyebb” folyadékot fogyasszunk, ivás után lehetőleg várjunk kb. 20-30 percet, mielőtt – remélhetőleg – reggelizni kezdünk! Igyunk teát (zöldet, vöröset, gyógyteát, de ne fogyasztót, feketét, azok vízhajtó hatásúak), vagy lehetőleg alacsony ásványanyag (só) tartalmú ásványvizet (ezekkel nem növeljük meg nagy fokban a bevitt konyhasó mértékét)! Ez jó esetben 3-5 dl folyadékot jelent a kávén felül, és magában is frissítően hat közérzetünkre.
  2. A gyomor telítődése reflexes úton segíti elő a székelés beindulását, így a reggeli „program” probléma, várakozás és erőlködés nélkül megoldódik.
  3. Ha ülő, asztal melletti, vagy autós-szaladgálós foglalkozást űzünk, egy ásványvizes üveg talán még elfér mellettünk. Nap közben ez a 1,5-2 liter folyadék el tud így fogyni, persze pisilni is többször kell kimenni, ez igaz. Adódhat olyan helyzet, mikor nap közben nehezen teljesíthető ez az adag, de a kreatív gondolkodás szinte mindent megoldhat.
  4. Az esti fokozott folyadékbevitelt nem javaslom, azon kívül, hogy az éjszaka vízszintesbe helyezett lábakból az addig felgyülemlett folyadék (észrevétlen boka- és lábduzzanat) is ekkor ürül ki, ha tovább terheljük hólyagunkat, a rendszeres éjszakai kijárás a pihenésünket veszélyeztetheti.

Összefoglalva: aranyér és a folyadékfogyasztás összefüggése

a reggeli fokozott folyadékbevitel jótékony hatására a széklet kevésbé kemény, sokkal csúszósabb lesz, és magától, minden további praktika nélkül jelez. A nappali rendszeres bevitel segít fenntartani a test folyadékegyensúlyát.
Vannak olyan megbetegedések (pl. szív- és vesebetegségek), melyek esetén a folyadékbevitel nagyságát a kezelőorvossal kell megbeszélni. Vannak, akik szerint napi 1-1,5 liter folyadék bevitele elégséges. Én székeléssel kapcsolatban mégis azt mondom: akinek ilyen problémája van, fogyasszon napi minimum 2-3 liter folyadékot. Melegben, nagyobb testsúly esetén természetesen ezen értékek fölé is nyugodtan mehet a mennyiség.

Természetesen a fentieket nem említeném, ha jómagam ezeket nem élném meg nap mint nap, így tisztában vagyok a fokozott folyadékbevitel jó és rossz oldalával is. Ezért szívvel-lélekkel javaslom mindenkinek, aki megteheti, hogy a fenti módon és formában fogyasszon több folyadékot. Aki jótékony hatását megismeri, s amennyiben ez a mindennapi életvitelébe beilleszthető, hamar magáévá is teszi a fent leírtakat.

Kívánok szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu

aranyér gyulladásAranyér gyulladás?

A betegségeket bemutató sorozatnak lassan vége. Ennek oka kettős. Egyrészt a gyakoribb (és kevésbé gyakori) végbélbetegségek majdnem elfogytak, maradnának az érdeklődők, problémával küszködők részére teljesen meddő, minden gyakorlati értéket nélkülöző technikai villogtatások, amire itt szerintem semmi szükség. Másrészről egyre több kérdést kapok aranyér gyulladás problémákkal, információkkal kapcsolatban, amik a cikkekben érthetően, alaposan kivesézve megtalálhatók.

 

Aranyér árnyékában

Egy ritkán észrevett, de egyébként elég gyakori problémáról írok most. Azért csak ritkán észrevett, mert sokszor alattomosan, akár az aranyér „árnyékában” megbújva sunyít a mélyben, és sokszor csak nagyon alapos, akár csak többedszeri vizsgálat rántja le a leplet ottlétéről. Sokszor fogják az általa okozott panaszokra, hogy ez bizony maga az aranyér gyulladás, ami sok probléma okozója lehet.

 

Apró mirigyek

De kezdjük az elején. Vannak mélyebben a végbél falában apró mirigyek, az egyszerűség kedvéért mondjuk ezeket izzadságmirigyeknek (kis csúsztatással, persze). Azért csúsztatással, mert egyrészt nem izzadságot, hanem minimális nyákot termelnek, másrészt mert leginkább a széklet csúzsósságáért felelősek. Ezek a mirigyek a külső és a belső borítás, a bőr és a nyálkahártya határán, a belső részen apró öblökbe nyílnak. Megint az egyszerűség kedvéért gondoljunk egy folyóra, a mirigy a folyó vízgyűjtő területe, a kivezetőcső maga a folyó, az öböl meg itt a végbélbe, ott a tengerbe vezeti a folyó tartalmát. Remélem, érthető.

Néha azonban adódik némi probléma. Biztos sokaknak közölünk gyulladt már be a hónaljában egy izzadságmirigy. Fáj, nyom, az ember a karját sem mozgatja szívesen. Ez a gyulladás vagy valami szerencse folytán megnyugszik, vagy sürgős műtéti teendőt adó tályoggá csúnyul, akár magától kifakadva sokáig váladékozik. Nem igazán halálos, de roppant kellemetlen betegség tud lenni.
Ugyanez a helyzet az alvégen is. Sokszor tapasztalom, hogy vagy maga a mirigy gyullad be, érzékeny duzzanatot okozva a végbél falában, vagy a kivezetőcső, az öböl szájadéka duzzad meg lobosan, hosszú idő alatt a végbél mélyebb szakaszában akár érzékeny bőrnyúlvánnyá alakulva keseríti meg a mindennapokat. Ilyen nyúlványok, gyulladás, bármi panasz, gond nélkül gyakran előfordulnak a végbélben (mondom a bőr és a bél határán, még bőrrel fedetten), ezek minden kritika nélküli eltávolítása (merthogy mondják: „polip, amiből rák lesz”, nem teljes mértékben fedi a valóságot) felesleges tortúra.

 

Mi ez?

Sok a szöveg, tudom, de miért is rémisztem ezzel a horrorral a kedves, de egyre kevésbé türelmes olvasót?
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy jön a páciens, elmondja, hogy székeléskor, de főleg üléskor szúr, fáj a végbele egy bizonyos helyen, a toalettpapír néha véres, néha váladékos. A gyulladáskor szokásos korábbi láz, hidegrázás legtöbbször még kérdésre sem jut a páciens eszébe. Ilyenkor a legrosszabb esetben (persze a „minek jött ide maga ezzel?!” hozzáállást nem véve) ráfogják az aranyérre, de az erre adott gyógymód viszont nem szünteti meg a gyulladást, csak nyújtja a csalódottsággal telítődő időt a megoldásig. Mondhatják rá a vérzés, fájdalom miatt, hogy ez végbélrepedés, majd az végkifejlet ugyanaz lesz, marad a probléma. Az a szép ebben, hogy eközben és emellett persze akár lehet aranyér gyulladás vagy végbélrepedés is, csak a kizárólag ezekre irányuló kezelés (kúp, krém, műtét, gyógyszer, ráolvasás, váltott hideg-meleg ülőfürdő stb.) nem nyújt gyógyulást.

Bár az általánosan elfogadott vélekedéssel ellentétes, de a belső aranyér csak ritkább esetben fáj úgy önmagában. A „hagyományos” végbélrepedés meg legtöbbször záróizomgörccsel társul, elöl, a has felé vagy hátul, a gerinc felé jelentkezik. A páciens meg jön laza fenékkel, és mondja, mutatja sokszor, hogy a jobb vagy bal oldalon üléskor szúr, nyom, fáj. Ilyen esetben, annak ellenére, hogy a terület látványa sokszor semmitmondó, a problémás pontot belül megnyomva a fájdalom legtöbbször elsőre kiváltható, a baj így azonosítható.

 

Miért baj, ha nincs rendesen kikezelve a probléma?

Igazából két okot tudnék erre felsorolni.
Egyrészt mert panaszt okoz, ha nem is folyamatosan, de rendszeresen. Nem való az oda. Másodszor, ha a gyulladás szépmagyarul mondva „betályogosodik”, a tályog fut, amerre lát, erről szól az erősebb idegzetüeknek való „Tályog és sipoly...” c. opuszom, ki rosszul akar aludni (nem csak a gyenge stílusa miatt), olvassa el bátran!

 

Teendő?

Ha az orvos feltételezi, hogy fennállhat ilyen probléma, az akár meglévő végbélrepedés nem ott és nem úgy fáj, ahogy az lenni szokott, akkor a végbélben előbb újjal, majd a végbéltükrön keresztül egy vékony „vasdarabbal”, szondával finoman megnyomja a jelzett területet, akár látszik ott valami, akár nem. Ha ezen a területen a nyomásérzékenység fokozott, bingó! Megvan a panasz oka. (Ezért öngól a fájdalmas végbél sokak által vágyott érzéstelenítésben, uram bocsá' altatásban elvégzett vizsgálata.)
Ha tályog még nem alakult ki, a gyulladás speciális antibiotikum melletti jegelés, gyulladáscsökkentő kúp segítségével akár meg is nyugodhat. (Láttam már nálam „tanulmányi úton” lévő sebész kolléga arcán a döbbenetet, hogy a fájdalmas „aranyérre” antibiotikumot adtam, majd az ettől panaszmentessé vált.) De ilyenkor is számíthatunk visszaesésre, amikor már felesleges ezt a gyógyszeres kezelést újból és újból elkezdeni azzal a hiú reménnyel, hogy végképp rendbe tesszük a problémát. Ugyanez igaz a gyulladás okozta bőrnyúlványra is. Ugyanis minél nagyobb ez a nyúlvány, annál könnyebben begyulladhat: ilyenkor megduzzad, hízik egy keveset, és ez a „súlytöbblet” a gyulladás elmúltával sem múlik el, így minden egyes gyulladásos eset kapcsán egyre nagyobbá válik, és egyre könnyebben okoz ismét problémát. Ilyenkor dobban nagyot minden sebész szíve, feltör bennünk az ősi ösztön, a vér szava, hogy végre lehet vágni, és még segít(het)ünk is vele.

A probléma sebészeti megoldása általában nem igényel hatalmas előkészületeket, nagy műtői felhajtást, koplalást, több napos kórházi bentfekvést: a beavatkozás akár egy szűkebb végbéltükrön keresztül helyi érzéstelenítésben pár perc alatt elvégezhető. A gyulladt mirigyet a végbél felől megnyitva a gyulladás „kiürül”, a mirigy kitisztul, így a terület pár nap alatt megnyugszik, majd begyógyul. Ha a nyúlvány okozza a problémát, az egy hurokkal távolítható el, ami a mirigy kivezetőnyílását is tágabbá varázsolja. Ha a mirigy és a nyúlvány is begyulladt, a kétféle beavatkozás egyidejűleg is elvégezhető. Ennyi a 18+-os rész.

Tehát az üzenet: ha régóta, akár visszatérően érzi a fent említett panaszokat, aranyér gyulladás vagy egyéb probléma jelentkezik, főleg üléskor belül nyomást, szúrást, javaslom, a gyógyulás érdekében látogasson el egy jó szakemberhez, proktológushoz!

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu 
.

EZT OLVASTA MÁR?
ARANYÉR BLOG LEGNÉPSZERŰBB CIKKEI

Share This