Az aranyerek osztályozása? Hanyad fokú?

Többen kérdezik rendelésemen, hogy a fenekén talált kórság hanyad fokú aranyérnek felel meg. Egy kicsit zavarba jövök ilyenkor. Ha az aranyereket kell osztályozni, kicsit úgy érzem, hogy kellő tájékozottság híján mintha az IQ-juk után érdeklődnének, és ezzel akár valamilyen rangra tennének szert. Gondolom ezt azért, mert legtöbbször olyan helyzetben, betegségben kerül elő a kérdés, aminél semmi értelme a kérdésnek. Vagy ott van az a valami, vagy nincs. Erről még később szó lesz, miért. Ezért gondoltam, kicsit helyrerakom a fejekben a dolgot, ami egyébként néha még sebészi szakmán belül sem egészen tiszta.

Miért van szüksége szervezetünknek az aranyerekre?

Okos kérdés, ha nem lenne oka, nem is alakult volna ki. Kellett a tökéletes záráshoz valamilyen víz- és légszigetelő anyag, amely megduzzadva zárt, vagy lelapulva utat engedett az akaratnak. Erre talán a legalkalmasabb, ha folyadékkal (jelen esetben vérrel) teli zsákokat alkalmazunk, melyek szükség esetén hamar kiürülnek, és megtelítődnek. Ez a zsák az azt rögzítő kötőszövetével és a borításával együtt (kicsit elnagyolva a „biológiai modellt”) alkotja az aranyeret. Hogy ez ott van, az teljesen ép és egészséges dolog. Ha a zsák túlzottan kitágul, na akkor hívjuk aranyérbetegségnek, ami legtöbbször kezelendő. Ezért először is leszögezném, hogy aranyér az, amiben működő visszér, keringés van. Ezt azért bátorkodtam megjegyezni, mert a végbéltájon elég gyakoriak a különböző (most itt nem részletezett) kinövések, amelyek híján vannak a bennük lévő, vértől megduzzadó ércsomónak, ezeket ezért nem hívják aranyérnek. Ha az ércsomó benne van, akkor abba vér tolulhat, aminek hatására hamar megduzzad, majd hamar összetöpped, ez az aranyér. Ha nincs benne lényegi keringés, akkor is meg tud duzzadni, majd össze tud esni: ez legtöbbször gyulladás hatására kialakult vizenyőt jelent, de a folyamat ilyenkor nem másodpercek-percek, hanem órák napok alatt játszódik le. Ez utóbbi általában aránylag hamar okozza a csomó végleges növekedését, ami gyulladást okoz, így ördögi körbe kerülve lényegében magától növekszik. Tehát már azt is tudjuk, hogy mi nem aranyér. A végbelet képzeljük el csőként. Van benne egy határvonal, amitől befelé a beleket borító nyálkahártya, attól kifelé bőr van. A bőrt megcsípve fájdalmat érzünk, ezzel ellentétben a bél nyálkahártya ilyen fájdalomérzéssel nem bír. Ennek a később leírtakban lesz következménye.

 

Belső aranyér

Most jön a következő definíció: Azt az érgomolyagot, ami a belső, nyálkahártyával borított területen keletkezik, hívjuk belső aranyérnek, ami a bőrrel fedetten, külsőnek. A kulcsszó a keletkezik: az, hogy valami kibukkan, lehet külső, lehet belső aranyér is, feltéve, ha aranyér egyáltalán (lásd feljebb, a kinövéseknél). Kezdem az osztályozást a külső aranyérrel, ez az egyszerűbb, mert ennek nincs használt fokozata. Néha megkülönböztetnek a cső alsóbb részében lévő átmeneti aranyeret a nyíláson található külsőtől. Mindkettőt bőr borítja, az átmeneti aranyér viszont nyugalomban megtekintéssel nem látszik, csak mélyebb vizsgálattal. VIGYÁZAT, CSAPDA!!! A külső aranyér vérrel megduzzadva tapintható, puha csomóként jelenik meg, melyet elnyomva, azaz a vért belőle kipréselve, vagy magától is összeesik. Tehát viselkedését tekintve szinte megkülönböztethetetlen a következőkben tárgyalt, kiforduló belső aranyértől: mindkettő nyomásra szinte tapinthatatlanná válik, „eltűnik”. Azaz amikor „…utána a csomót visszanyomom, és nem érzem…”, nem biztos, hogy egy II-III. fokú belső aranyérről van szó. Ja, és ez tapintással, hát hogy mondjam, igen nehezen megkülönböztethető.

 

Belső aranyér fokozatai:

Most jön a belső aranyér, ennek viszont vannak fokozatai: A legenyhébb I. fokú belső aranyér esetében a zsák kitágul egy kissé, de a cső, a végbél alsóbb részébe nem boltosul bele. Ez általában beavatkozást nem igényel. Ha a csőbe maga alá fordulva az aranyér beboltosul, akár néha ki is kandikál, de a dolog végeztével magától visszahúzódik, hívjuk II. fokú aranyérnek. Ha már meglátta a napvilágot, azaz székelés közben vagy után csomóként tapintható, és csak kézi segítséggel tüntethető el, na az a III. fok. Ha már állandóan vagy magától is friss levegőt szív, és a megnyúlt nyálkahártya borítása miatt vissza tartósan még kézzel sem nyomható úgy, hogy ki ne jönne újból, az a végstádium, a IV. fokú aranyér. A végstádium szó itt nem a halál perceken belül való beállását jelenti, csak tovább nincs osztályozva. VIGYÁZAT, CSAPDA!!! Ez csak akkor igaz, ha belső aranyere van. Ha más egyéb „valami” tapintható a fenekén, és a fájdalmas végbélbe-tömöszködés után újból kijön, lehet bármi, ahogy fentebb leírtam, akár külső csomó, akár egyéb növedék. Hogy kissé bonyolódjon a dolog, sok esetben a végbélbetegségek kombinálódnak, ezért a kezelési terv is színesedhet, bonyolódhat.

 

De miért fontos az egész Önnek?

1) A felsorolásból az következik, hogy az aranyeres panaszok, úgymint viszketés, vérzés, váladékozás, stb. nincsenek közvetlen összefüggésben az aranyérbetegség fokozatával. Tehát ezeket az akár nagyfokú panaszokat kezdődő aranyér is produkálhatja, sőt meglétük nem is bizonyítja az aranyér meglétét: azért mert viszket, vérzik, fáj, váladékozik, lehet, hogy nincs is aranyere. Tovább nem ragozom.

2) A belső aranyér osztályozása csak arról szól, hogy kijön-e az aranyér, és visszahelyezhető-e egyáltalán. Alapvetőleg több információ-tartalommal nem rendelkezik. És ez nagyjából visszafelé is igaz, a panaszok sem skatulyázhatók be egy-egy fokozathoz, egyfajta panasz nem jelent egyfajta fokozatot. Ezt kiveséztük. 3) Az egész fontossága abban van, hogy a fokozat meghatározza a szükséges kezelést. Ha bármi, ami kint van, és nem helyezhető vissza úgy, hogy benn is maradjon (IV. fokú belső aranyér, külső aranyér, egyéb bigyula), és ha szükséges, vagy ésszerű az ott nem léte, az csak műtéti úton távolítható el. Magyarul le kell onnan vágni, hogy hogyan (ide értem az ellátás és az érzéstelenítés módját, a levágás, roncsolás eszközét, mikéntjét és a varrás meg- vagy nem létét), az már mellékes (jelen szempontból). De sokszor a műtétre nincs is szükség. Viszont nem biztos, hogy ami kint van, vagy esetleg kijön, és panaszt okoz, az aranyérkenőccsel kezelhető a legjobban.

Az aranyerek osztályozása

Hogy miért nem lehet egyéb módon kezelni az előbbieket?

Az egyszerűbb eset az, amit bőr borít: mivel az ember a bőr piszkálását jól érzi, érzéstelenítés nélkül egyébként is bűntett lenne bármilyen, a következőkben felsorolt kezelés. Ha a bőr meg van nyúlva és valamilyen okból kezelni kell, nincs krém (kúp meg pláne nem), ami a megnyúlt bőrt visszavarázsolná. Ha én feltalálnám ezt a szert (és a munka nélkül maradt plasztikai sebészek nem küldenének át hamar a másvilágra :)), az összes megereszketedd bőrű ember ezt kenegetné magára. (Micsoda buli lenne!!!). Amit meg nyálkahártya borít (azaz a IV. fokú belső aranyeret és a polipokat), azért kell általában „levágni”, mert hiába teszünk vele bármi egyebet, nem húzódnak vissza. A kint csücsülő nyálkahártya meg bajt csinál (begyullad, váladékozik, viszket, stb.), mivel a nyálkahártya belülre (a bőr meg kívülre) való, tehát védekezik a külvilági ingerek ellen. Azután van az I. fokú aranyér, ami általában ilyen-olyan gyógyszeres módon tehető panaszmentessé (ha okoz panaszt). A megelőzés és panaszmentesség egyéb módszereiről (folyadék, diéta, mozgás, stb.) most nem írok. A II. és III. foknál jönnek szóba a nem kimetszéses módszerek (gyűrűzés, infravörös égetés, ultrahangos aláöltés, esetleg injekció, stb.), ezek a műtétnél kevesebb panasszal járnak. A műtét általában a II. foktól súlyosabb esetben kerül még szóba. Mivel a külső kinövéseket nem bántja, azok megszüntetésére alkalmatlan önmagában, a Longo műtétet is ide sorolnám néhány esetben.

A lényeg tehát:

Bármilyen panasz, ami nem állandóan kint lévő valamivel kapcsolatos, közel sem biztos, hogy műtétes ügy. Sőt. Egyéb panasz esetén meg senki meg nem mondja látatlanban, hogy mi a betegség, és mivel lehet/kell kezelni. Ha nem otthon akarja a baját bütykölni, hanem szakszerű ellátást szeretne, kell keresni valakit, egy proktológust, aki meg tudja mondani, mi a valódi baj, hiszen megfelelő kezelést csak ennek ismeretében kaphat. Kívánok szép napot, jó egészséget! dr. Bánfalvi Péter sebész adjunktus, proktológus „A gyógyító gondoskodás™” www.aranyeresseg.hu . U.i.: Bármilyen ez irányú érdeklődésre a válasz csak egy lehet: nem tudom, keressen fel egy szakembert, egy proktológiai rendelőt, hiszen ha a saját fenekemen jelenik meg valami, én is csak sejteni tudom a dolog okát. És ezen egy otthoni tükör, kamera, egy orvosnak küldött MMS (még ilyet nem kaptam, de biztosan fogok) használata sem dob sokat. . Kapcsolódó, ajánlott tartalmak, javaslom, olvassa el ezeket: Biztos, hogy aranyér okozza panaszaimat? 7 dolog, melyet mindenképpen tudnia kell proktológiai vizsgálat előtt Jön is, megy is, marad is, mi az? A külső, rögösödött aranyérről

aranyér gyulladásAranyér gyulladás?

A betegségeket bemutató sorozatnak lassan vége. Ennek oka kettős. Egyrészt a gyakoribb (és kevésbé gyakori) végbélbetegségek majdnem elfogytak, maradnának az érdeklődők, problémával küszködők részére teljesen meddő, minden gyakorlati értéket nélkülöző technikai villogtatások, amire itt szerintem semmi szükség. Másrészről egyre több kérdést kapok aranyér gyulladás problémákkal, információkkal kapcsolatban, amik a cikkekben érthetően, alaposan kivesézve megtalálhatók.

 

Aranyér árnyékában

Egy ritkán észrevett, de egyébként elég gyakori problémáról írok most. Azért csak ritkán észrevett, mert sokszor alattomosan, akár az aranyér „árnyékában” megbújva sunyít a mélyben, és sokszor csak nagyon alapos, akár csak többedszeri vizsgálat rántja le a leplet ottlétéről. Sokszor fogják az általa okozott panaszokra, hogy ez bizony maga az aranyér gyulladás, ami sok probléma okozója lehet.

 

Apró mirigyek

De kezdjük az elején. Vannak mélyebben a végbél falában apró mirigyek, az egyszerűség kedvéért mondjuk ezeket izzadságmirigyeknek (kis csúsztatással, persze). Azért csúsztatással, mert egyrészt nem izzadságot, hanem minimális nyákot termelnek, másrészt mert leginkább a széklet csúzsósságáért felelősek. Ezek a mirigyek a külső és a belső borítás, a bőr és a nyálkahártya határán, a belső részen apró öblökbe nyílnak. Megint az egyszerűség kedvéért gondoljunk egy folyóra, a mirigy a folyó vízgyűjtő területe, a kivezetőcső maga a folyó, az öböl meg itt a végbélbe, ott a tengerbe vezeti a folyó tartalmát. Remélem, érthető.

Néha azonban adódik némi probléma. Biztos sokaknak közölünk gyulladt már be a hónaljában egy izzadságmirigy. Fáj, nyom, az ember a karját sem mozgatja szívesen. Ez a gyulladás vagy valami szerencse folytán megnyugszik, vagy sürgős műtéti teendőt adó tályoggá csúnyul, akár magától kifakadva sokáig váladékozik. Nem igazán halálos, de roppant kellemetlen betegség tud lenni.
Ugyanez a helyzet az alvégen is. Sokszor tapasztalom, hogy vagy maga a mirigy gyullad be, érzékeny duzzanatot okozva a végbél falában, vagy a kivezetőcső, az öböl szájadéka duzzad meg lobosan, hosszú idő alatt a végbél mélyebb szakaszában akár érzékeny bőrnyúlvánnyá alakulva keseríti meg a mindennapokat. Ilyen nyúlványok, gyulladás, bármi panasz, gond nélkül gyakran előfordulnak a végbélben (mondom a bőr és a bél határán, még bőrrel fedetten), ezek minden kritika nélküli eltávolítása (merthogy mondják: „polip, amiből rák lesz”, nem teljes mértékben fedi a valóságot) felesleges tortúra.

 

Mi ez?

Sok a szöveg, tudom, de miért is rémisztem ezzel a horrorral a kedves, de egyre kevésbé türelmes olvasót?
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy jön a páciens, elmondja, hogy székeléskor, de főleg üléskor szúr, fáj a végbele egy bizonyos helyen, a toalettpapír néha véres, néha váladékos. A gyulladáskor szokásos korábbi láz, hidegrázás legtöbbször még kérdésre sem jut a páciens eszébe. Ilyenkor a legrosszabb esetben (persze a „minek jött ide maga ezzel?!” hozzáállást nem véve) ráfogják az aranyérre, de az erre adott gyógymód viszont nem szünteti meg a gyulladást, csak nyújtja a csalódottsággal telítődő időt a megoldásig. Mondhatják rá a vérzés, fájdalom miatt, hogy ez végbélrepedés, majd az végkifejlet ugyanaz lesz, marad a probléma. Az a szép ebben, hogy eközben és emellett persze akár lehet aranyér gyulladás vagy végbélrepedés is, csak a kizárólag ezekre irányuló kezelés (kúp, krém, műtét, gyógyszer, ráolvasás, váltott hideg-meleg ülőfürdő stb.) nem nyújt gyógyulást.

Bár az általánosan elfogadott vélekedéssel ellentétes, de a belső aranyér csak ritkább esetben fáj úgy önmagában. A „hagyományos” végbélrepedés meg legtöbbször záróizomgörccsel társul, elöl, a has felé vagy hátul, a gerinc felé jelentkezik. A páciens meg jön laza fenékkel, és mondja, mutatja sokszor, hogy a jobb vagy bal oldalon üléskor szúr, nyom, fáj. Ilyen esetben, annak ellenére, hogy a terület látványa sokszor semmitmondó, a problémás pontot belül megnyomva a fájdalom legtöbbször elsőre kiváltható, a baj így azonosítható.

 

Miért baj, ha nincs rendesen kikezelve a probléma?

Igazából két okot tudnék erre felsorolni.
Egyrészt mert panaszt okoz, ha nem is folyamatosan, de rendszeresen. Nem való az oda. Másodszor, ha a gyulladás szépmagyarul mondva „betályogosodik”, a tályog fut, amerre lát, erről szól az erősebb idegzetüeknek való „Tályog és sipoly...” c. opuszom, ki rosszul akar aludni (nem csak a gyenge stílusa miatt), olvassa el bátran!

 

Teendő?

Ha az orvos feltételezi, hogy fennállhat ilyen probléma, az akár meglévő végbélrepedés nem ott és nem úgy fáj, ahogy az lenni szokott, akkor a végbélben előbb újjal, majd a végbéltükrön keresztül egy vékony „vasdarabbal”, szondával finoman megnyomja a jelzett területet, akár látszik ott valami, akár nem. Ha ezen a területen a nyomásérzékenység fokozott, bingó! Megvan a panasz oka. (Ezért öngól a fájdalmas végbél sokak által vágyott érzéstelenítésben, uram bocsá' altatásban elvégzett vizsgálata.)
Ha tályog még nem alakult ki, a gyulladás speciális antibiotikum melletti jegelés, gyulladáscsökkentő kúp segítségével akár meg is nyugodhat. (Láttam már nálam „tanulmányi úton” lévő sebész kolléga arcán a döbbenetet, hogy a fájdalmas „aranyérre” antibiotikumot adtam, majd az ettől panaszmentessé vált.) De ilyenkor is számíthatunk visszaesésre, amikor már felesleges ezt a gyógyszeres kezelést újból és újból elkezdeni azzal a hiú reménnyel, hogy végképp rendbe tesszük a problémát. Ugyanez igaz a gyulladás okozta bőrnyúlványra is. Ugyanis minél nagyobb ez a nyúlvány, annál könnyebben begyulladhat: ilyenkor megduzzad, hízik egy keveset, és ez a „súlytöbblet” a gyulladás elmúltával sem múlik el, így minden egyes gyulladásos eset kapcsán egyre nagyobbá válik, és egyre könnyebben okoz ismét problémát. Ilyenkor dobban nagyot minden sebész szíve, feltör bennünk az ősi ösztön, a vér szava, hogy végre lehet vágni, és még segít(het)ünk is vele.

A probléma sebészeti megoldása általában nem igényel hatalmas előkészületeket, nagy műtői felhajtást, koplalást, több napos kórházi bentfekvést: a beavatkozás akár egy szűkebb végbéltükrön keresztül helyi érzéstelenítésben pár perc alatt elvégezhető. A gyulladt mirigyet a végbél felől megnyitva a gyulladás „kiürül”, a mirigy kitisztul, így a terület pár nap alatt megnyugszik, majd begyógyul. Ha a nyúlvány okozza a problémát, az egy hurokkal távolítható el, ami a mirigy kivezetőnyílását is tágabbá varázsolja. Ha a mirigy és a nyúlvány is begyulladt, a kétféle beavatkozás egyidejűleg is elvégezhető. Ennyi a 18+-os rész.

Tehát az üzenet: ha régóta, akár visszatérően érzi a fent említett panaszokat, aranyér gyulladás vagy egyéb probléma jelentkezik, főleg üléskor belül nyomást, szúrást, javaslom, a gyógyulás érdekében látogasson el egy jó szakemberhez, proktológushoz!

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu 
.

EZT OLVASTA MÁR?
ARANYÉR BLOG LEGNÉPSZERŰBB CIKKEI

Share This