Ha a baba nehezen kakil

Bevallom, nem vagyok szakértője a gyerekkori végbélproblémáknak, nem vagyok gyermek-proktológus.
A kicsiknél is előforduló valódi aranyér, viszketés, egyre gyakoribb gyulladásos bél- és bőrbetegség, vagy akár fejlődési rendellenesség okozta panaszok mellett viszont a problémák túlnyomó része a nehéz székeléssel kapcsolatos.
Ez lehet szervi eredetű, de gyakran látom, hogy a kisgyermekkorban minden jó szándékuk ellenére a felnőttek és bizonyos élettörténések néha mennyire “nem megfelelő” hatással vannak a kicsik székelési szokásaira. Ez sokunknál akár felnőtt korban is rossz székelési beidegződést, majd rendszeres panaszokat okoz. Szoktam mondani, hogy már a bilire szoktatáskor kezdődik a probléma, de az igazság az, hogy akár már az első székelések alkalmával
Emellett kicsiny hazánkban a speciális gyermek-proktológiai ellátás nehezen (vagy sehogy) elérhető, inkább gyermek-gasztroenterológusok veszik gondozásba a szorulásos lurkókat. Ez nem egyszer több, akár altatásos vizsgálattal is jár anélkül, hogy a lelki-, vagy külső okok egyáltalán szóba kerülnének. Valahol érthető is, hiszen megfelelő szakembernek is sokszor többszöri beszélgetés, konzultációs ülés szükséges ahhoz, hogy a lelki okok gyökerére fény derüljön, és erre a legtöbb orvosi rendelésen sem tudás, sem idő, sem energia nem áll rendelkezésre.
És ez, főleg, ha a fennálló panaszok ellenére semmilyen betegségre sem derül fény, rendkívül megterhelő nem csak a gyermek, hanem a család számára is.
Érdemes ezekért első körben olyan gyermekorvost felkeresni, aki gyermekkori szorulásos problémák mind lelki-, mind testi részével tisztában van. Aki tudja, kit szükséges valóban továbbküldenie a gasztroenterológushoz vagy proktológushoz, és kin tud ő akár egyedül vagy komplikált esetekben más szakemberekkel közösen segíteni.

Javaslom Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, családterapeuta (jelölt) hiánypótló blogcikkeit a kicsik székrekedésével, szorulásával kapcsolatban. Sok családnak segített már akár hosszabb ideje fennálló, testi betegséggel nem magyarázható szorulásos problémák megszüntetésében is.

Jó lenne, ha csak azoknak a kicsiknek kellene “körülményesebb”, tükrözéses vizsgálatra menniük a gasztroenterológushoz, akiknek erre tényleg szükségük van, de ők viszont mihamarabb odakerülnének.

A tanulságos cikkek elolvasásához kattintson ide: http://magamraismero.hu/dr-aschenbrenner-zsuzsanna/category/nehezen-kakil/

.

Aranyér? Végbélrepedés? – Nem, szálka a mélyben: Anopapillitis, cryptitis.

A betegségeket bemutató sorozatnak lassan vége. Ennek oka kettős. Egyrészt a gyakoribb (és kevésbé gyakori) végbélbetegségek majdnem elfogytak, maradnának az érdeklődők, problémával küszködők részére teljesen meddő, minden gyakorlati értéket nélkülöző technikai villogtatások, amire itt szerintem semmi szükség. Másrészről egyre több kérdést kapok olyan problémákkal, információkkal kapcsolatban, amik a cikkekben érthetően, alaposan kivesézve megtalálhatók. Feltételezem, hogy mindenki a lehetőségeihez mérten megtesz mindent azért, hogy a gyógyulásával kapcsolatban minden kellő információt megszerezzen, és nem az az első dolga, hogy gondolkozás, bármilyen erőfeszítés, a felelősség felvállalása nélkül, zsigerből nekem dob egy kérdést. Ezért valószínűleg a cikkekben fellelhető adathalmaz olyan nagyságot (kuszaságot) ért el, ami sok földi halandó számára önmagában már nehezen vagy egyáltalán nem átlátható. Ez az én hibám, ezért elnézést kérek.

Egy ritkán észrevett, de egyébként elég gyakori problémáról írok most. Azért csak ritkán észrevett, mert sokszor alattomosan, akár az aranyér „árnyékában” megbújva sunyít a mélyben, és sokszor csak nagyon alapos, akár csak többedszeri vizsgálat rántja le a leplet ottlétéről. Sokszor fogják az általa okozott panaszokra, hogy ez bizony maga az aranyér, ami sok probléma okozója lehet.
De kezdjül az elején. Vannak mélyebben a végbél falában apró mirigyek, az egyszerűség kedvéért mondjuk ezeket izzadságmirigyeknek (kis csúsztatással, persze). Azért csúsztatással, mert egyrészt nem izzadságot, hanem minimális nyákot termelnek, másrészt mert leginkább a széklet csúszósságáért felelősek. Ezek a mirigyek a külső és a belső borítás, a bőr és a nyálkahártya határán, a belső részen apró öblökbe nyílnak. Megint az egyszerűség kedvéért gondoljunk egy folyóra, a mirigy a folyó vízgyűjtőterülete, a kivezetőcső maga a folyó, az öböl meg itt a végbélbe, ott a tengerbe vezeti a folyó tartalmát. Remélem, érthető.

Néha azonban adódik némi probléma. Biztos sokaknak közülönk gyulladt már be a hónaljában egy izzadságmirigy. Fáj, nyom, az ember a karját sem mozgatja szívesen. Ez a gyulladás vagy valami szerencse folytán megnyugszik, vagy sürgős műtéti teendőt adó tályoggá csúnyul, akár magától kifakadva sokáig váladékozik. Nem igazán halálos, de roppant kellemetlen betegség tud lenni.
Ugyanez a helyzet az alvégen is. Sokszor tapasztalom, hogy vagy maga a mirigy gyullad be, érzékeny duzzanatot okozva a végbél falában, vagy a kivezetőcső, az öböl szájadéka duzzad meg lobosan, hosszú idő alatt a végbél mélyebb szakaszában akár érzékeny bőrnyúlvánnyá alakulva keseríti meg a mindennapokat. Ilyen nyúlványok, gyulladás, bármi panasz, gond nélkül gyakran előfordulnak a végbélben (mondom a bőr és a bél határán, még bőrrel fedetten), ezek minden kritika nélküli eltávolítása (merthogy mondják: „polip, amiből rák lesz”, nem teljes mértékben fedi a valóságot) felesleges tortúra.

Sok a szöveg, tudom, de miért is rémisztem ezzel a horrorral a kedves, de egyre kevésbé türelmes olvasót?
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy jön a páciens, elmondja, hogy székeléskor, de főleg üléskor szúr, fáj a végbele egy bizonyos helyen, a toalettpapír néha véres, néha váladékos. A gyulladáskor szokásos korábbi láz, hidegrázás legtöbbször még kérdésre sem jut a páciens eszébe. Ilyenkor a legrosszabb esetben (persze a „minek jött ide maga ezzel?!” hozzáállást nem véve) ráfogják az aranyérre, de az erre adott gyógymód viszont nem szünteti meg a gyulladást, csak nyújtja a csalódottsággal telítődő időt a megoldásig. Mondhatják rá a vérzés, fájdalom miatt, hogy ez végbélrepedés, majd az végkifejlet ugyanaz lesz, marad a probléma. Az a szép ebben, hogy eközben és emellett persze akár lehet aranyér vagy végbélrepedés is, csak a kizárólag ezekre irányuló kezelés (kúp, krém, műtét, gyógyszer, ráolvasás, váltott hideg-meleg ülőfürdő stb.) nem nyújt gyógyulást.
Bár az általánosan elfogadott vélekedéssel ellentétes, de a belső aranyér csak ritkább esetben fáj úgy önmagában. A „hagyományos” végbélrepedés meg legtöbbször záróizomgörccsel társul, elöl, a has felé vagy hátul, a gerinc felé jelentkezik. A páciens meg jön laza fenékkel, és mondja, mutatja sokszor, hogy a jobb vagy bal oldalon üléskor szúr, nyom, fáj. Ilyen esetben, annak ellenére, hogy a terület látványa sokszor semmitmondó, a problémás pontot belül megnyomva a fájdalom legtöbbször elsőre kiváltható, a baj így azonosítható.

Miért baj, ha nincs rendesen kikezelve a probléma?
Igazából két okot tudnék erre felsorolni.
Egyrészt mert panaszt okoz, ha nem is folyamatosan, de rendszeresen. Nem való az oda. Másodszor, ha a gyulladás szépmagyarul mondva „betályogosodik”, a tályog fut, amerre lát, erről szól az erősebb idegzetüeknek való „Tályog és sipoly…” c. opuszom, ki rosszul akar aludni (nem csak a gyenge stílusa miatt), olvassa el bátran!

Teendő?
Ha az orvos feltételezi, hogy fennállhat ilyen probléma, az akár meglévő végbélrepedés nem ott és nem úgy fáj, ahogy az lenni szokott, akkor a végbélben előbb újjal, majd a végbéltükrön keresztül egy vékony „vasdarabbal”, szondával finoman megnyomja a jelzett területet, akár látszik ott valami, akár nem. Ha ezen a területen a nyomásérzékenység fokozott, bingó! Megvan a panasz oka. (Ezért öngól a fájdalmas végbél sokak által vágyott érzéstelenítésben, uram bocsá’ altatásban elvégzett vizsgálata.)
Ha tályog még nem alakult ki, a gyulladás speciális antibiotikum melletti jegelés, gyulladáscsökkentő kúp segítségével akár meg is nyugodhat. (Láttam már nálam „tanulmányi úton” lévő sebész kolléga arcán a döbbenetet, hogy a fájdalmas „aranyérre” antibiotikumot adtam, majd az ettől panaszmentessé vált.) De ilyenkor is számíthatunk visszaesésre, amikor már felesleges ezt a gyógyszeres kezelést újból és újból elkezdeni azzal a hiú reménnyel, hogy végképp rendbe tesszük a problémát. Ugyanez igaz a gyulladás okozta bőrnyúlványra is. Ugyanis minél nagyobb ez a nyúlvány, annál könnyebben begyulladhat: ilyenkor megduzzad, hízik egy keveset, és ez a „súlytöbblet” a gyulladás elmúltával sem múlik el, így minden egyes gyulladásos eset kapcsán egyre nagyobbá válik, és egyre könnyebben okoz ismét problémát. Ilyenkor dobban nagyot minden sebész szíve, feltör bennünk az ősi ösztön, a vér szava, hogy végre lehet vágni, és még segít(het)ünk is vele.
A probléma sebészeti megoldása általában nem igényel hatalmas előkészületeket, nagy műtői felhajtást, koplalást, több napos kórházi bentfekvést: a beavatkozás akár egy szűkebb végbéltükrön keresztül helyi érzéstelenítésben pár perc alatt elvégezhető. A gyulladt mirigyet a végbél felől megnyitva a gyulladás „kiürül”, a mirigy kitisztul, így a terület pár nap alatt megnyugszik, majd begyógyul. Ha a nyúlvány okozza a problémát, az egy hurokkal távolítható el, ami a mirigy kivezetőnyílását is tágabbá varázsolja. Ha a mirigy és a nyúlvány is begyulladt, a kétféle beavatkozás egyidejűleg is elvégezhető. Ennyi a 18+-os rész.

Tehát az üzenet: ha rég óta, akár visszatérően érzi a fent említett panaszokat, főleg üléskor belül nyomást, szúrást, javaslom, a gyógyulás érdekében látogasson el egy jó szakemberhez, proktológushoz!

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu 
.

Aranyér, gyulladás és a rút kiskacsa? Ez meg mi?

Aranyér, gyulladás és a rút kiskacsa? Ez meg mi?

Az interneten találtam ezt a felvételt egyik előadásomról, mely a gyulladásos bélbetegségek és a végbélpanaszok összefüggéseiről szól.
A megközelítés nem szokványos, nem is igazából az alapvető, bárhol elérhető információkat tartalmazza, nevezhetjük haladó kurzusnak is a témában.

A sok Őőőő között azért talán kiderül, hogy sok összefüggés, egymásra hatás lehet a vastag- és végbélgyulladás, az aranyér, a viszketés, a váladékozás között, nem beszélve a különböző bőrelváltozásokról, a végbélrepedésről.

Talán valamennyire támpontot is ad annak, aki majd’ elveszik az orvosi szakmák “tengerében” (persze, akinek nem inge…:).

Ha valaki mélyebben el akar merülni, vagy közelről érintett az anyagban, szerintem kötelező anyag.

Tehát a végbélben is minden mindennel összefügg, és sokszor több van annál, mintsem hogy aranyerem van-e, vagy sem. A helyzet néha bonyolult, és ezért a dolgok kibogozása, megoldása sem mindig jön el egy pillanat alatt.

Az előadásban vázolt panaszok és az esetleges saját panaszai közötti azonosság nem biztos, hogy a véletlen műve. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a problémák csak vastagbélgyulladás esetén alakulhatnak ki, polip, aranyér, egyszerű fertőzés, ekcéma, irritáció is, és szinte minden oka lehet ezeknek.
A tapasztalatom szerint sokaknál több év is eltelik, mire a megfelelő gyógymódot kezdve végre rendeződhet a helyzet.

Kívánok szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
proktológus, sebész adjunktus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.

Miért bánjunk kíméletesen a végbél környékével akár aranyér nélkül is?

A végbél környékének tisztítása elég sarkallatos pontja a proktológiának. Nagyon sok panasz, főleg viszketés, váladékozás alakul ki akár aranyér vagy más végbélbetegség nélkül is. Kérdezhetnénk, hogy miért, hiszen amíg nem köszöntött be a fürdőszoba áldott korszaka, az európai társadalomban nemigen volt szokás a lavóros mozsdást minden székelés után, netán naponta az alfélre is kiterjeszteni. Az okoskodás részben jogos, de az igazságnak azonban legalább két oldala van.
De minek is foglalkozzon vele az, aki semmilyen panaszt nem érez? A válasz erre egyszerű, jobb megelőzni a problémát, mint mikor baj van, „rohanni a pénzünk után”. Köztudott, hogy egy beteg szervet, embert sokkal nagyobb „véráldozatok” árán lehet csak rendbe tenni, mint egészségesen megőrizni.

Alaki problémák
Ha megnézzük a négylábú állatokat, láthatjuk, hogy a végbélnyílás közvetlenül a „szabadba”, a testfelszínre nyílik. Mi kétlábra álltunk, a végbélnyílás a lábunk közé került. Ráadásul a zsírraktárak feltöltésével a farpofák szépen „körbenőtték” a nyílást. Sokaknak ráadásul a végbélnyílás egy kúp alakban táguló „barlangba” jut, mely külső kijáratáig a hossza akár 3-5cm is lehet. Ennek a barlangnak a tisztulási nehézsége már maga élethosszig tartó problémák alapja lehet.
Az összefekvő bőrfelületek könnyen bepállnak még tiszta állapotban is. Bacik, gombák kezdik el orgiájukat a kellemesen meleg, kissé nedves környezetben, főleg akkor, ha még ehető maradékot is találnak. Rajta ülünk, a felületek egymáson el nem mozdulnak, a legtöbbünknék ugyanis a fenekünk a munkaeszközünk. Ráadásul a végbél annak tisztasága érdekében minimálisan is, de váladékozik, izzad. Az izzadságban megjelennek az étkezéssel bevitt, a bőrt ingerlő fűszerek, adalékanyagok is. Így aranyér nélkül, akár az egészséges végbél körüli bőr is idővel érzékenyebbé válhat.
Tisztítás
Székeléskor a végbél környéke nem maradhat tiszta, annak nem beszennyeződése gyakorlatilag képtelenség. Hiába húznánk szét a farpofákat, furán guggolhatunk, akkor sem, de ezeket a praktikákat sem tesszük a mindennapokban.
Ahogy látom, az állatok tiszták, de rendszeresen azt a tisztálkodási aktust gyakorolják, amit mi esetleg csak egymásnak ajánlanánk fel. Persze, ne vegye ezt senki sem bíztatásnak!
A papírral való törléssel se legyen senkinek semmilyen illúziója! Az apró „morzsákat” csak szétkeni, buzgó használata viszont a finom bőrt sérti meg, behatolási kaput nyitva meg a kórokozóknak. Valahogyan egyéb módon is tisztítani kell, nincs mese.
Gyakran találkozom viszont azzal rendelésemen, hogy a páciensek hajlamosak a végbél túlzott tisztán tartására, amivel könnyen átesnek a ló túloldalára. Nedves, vegyszeres (mintha a kamillaillatnak gyógyító hatása lenne) papírtörlő, majd mosás kívül, zuhany belül akár valamilyen antibakteriális mosakodóval, aranyérkrémes pakolás, kúp, stb. Mindezek hajlamosítanak a normális bőr védekezőrétegeinek teljes tönkremenetelére, a bőr védtelenné, allergiára, gyulladásra, fertőzésre hajlamossá válik. Ilyenkor mi jön? Még több krém, még spécibb mosakodó, stb., hiszen biztos nem voltam elég ügyes.
Betegség
Plusz: a legtöbb végbélbetegség (aranyér, bőr- és bélgyulladás, végbélrepedés, de szinte bármilyen elváltozás) talán észre sem vehető váladékozást okoz, vehetjük ezt a természetes izzadás fokozódásának is. Ilyen esetben a bepállás, az irritáció még fokozottabban jelentkezik.

Megoldás?
Mostanra eljutottunk odáig, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan lehetséges az, hogy ne okozzon panaszokat bárkinek is a végbélnyílás és környéke.
Azért sok mindent tehetünk eme nemes cél érdekében székelés előtt, közben és után is. Lássuk, mik ezek!
Először is normális, nem irritáló, kellően puha, de nem folyós székletet kell produkáljunk. Ehhez étkezési, életmódi változások kellhetnek. Az eredményt nem adják ingyen, és az ár főleg nem pénzben fizetendő. A tudatos változás ára az erőfeszítés (persze nem emberfeletti), és a kitartás. A változtatást érdemes úgy elkezdeni és végigvinni, hogy a mindennapi életünkbe a lehető legjobban lehessen beleilleszteni, hosszú távon úgyis csak ez működhet.
Másodszor meg, úgy kell a székelést lebonyolítani, hogy a lehető legkevesebb baleset történhessen meg, ezzel biztosítsuk a széklet akadálytalan kijutását anélkül, hogy ebbe mi is belegebednénk. Erre különböző technikák vannak mind a testtartást, mind az izmok (rekesz-, has-, és záróizmok) használatát tekintve.
Harmadszor, a tisztálkodást kell a lehető „legfenékbarátibb” módon megoldani. Ez persze sem a tisztulás teljes hiányát, sem a habkővel való dörzsölést, fertőtlenítést nem jelent.
Hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?
A szerintem követendő, a mindennapi életbe hosszútávon is beilleszthető praktikákat összegyűjtöttem, leírtam, bárki által megkapható. Annak ellenére, hogy a téma nem hollywood-i, nagyon sok lelkes visszajelzést kaptam már róla. Ezért is bátorkodom mindenkinek ajánlani, sokak váltak panaszmentessé kizárólag ezek betartásával is.

Az iromány, melynek rendkívül fantáziadús és lelkesítő, bestceller gyanús címe „A helyes székelési szokások elsajátítása”, az Aranyér blog bővített cikkeivel, feliratkozással megkapható ide kattintva.>>

Kívánok szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.

Az aranyér és a sport

Mindenki számára ismert tény, hogy a súlyemel(get)és, a „gyúrás”, azaz a haspréssel, hasűri nyomásfokozódással járó sportok szerepet játszanak az aranyér kialakulásában. Ilyenkor nem csak a nyakunkon dagadnak az erek, hanem a kijárat is beduzzad emberesen. A tapasztalat is ezt mutatja, szépen telt, feszülő aranyerek tudnak az ilyen statikus, álló, nagy erőkifejtést és kevés mozgást igénylő sportok rendszeres űzésekor kialakulni. Ezek az aranyerek a fokozott belső nyomástól gyakran vérzéssel adják tudtunkra létezésüket, esetleg külső aranyerek hirtelen kialakult, nagy riadalmat okozó rögösödésével. A válasz persze előre tudott arra a kérdésre, hogy ilyenkor szabad-e folytatni az erősportokat. Aranyér kezelésekor, a gyógyulási folyamat ideje alatt a testépítő sportágak intenzíven nem folytathatók, minden erősebb haspréssel járó mozdulat (beleértve székeléskor a fokozott nyomást is) kerülendő.

Mit lehet akkor sportolni, ha már tűkön ülünk, minden izmunk sikoltozik a tespedéstől, de gond van a fenekünkkel?- Vetődik fel szerencsére sokakban ez a kérdés.
Ilyenkor kerül elő a dinamikus, sok mozgással járó sportok lehetősége. És erről szeretnék most többet átadni, ugyanis meglepően sok, akár hosszútávfutó, kerékpáros szenved valamilyen végbélbetegségben, vagy rendszeresen végbélpanasza alakul ki, fokozódik főleg erőteljesebb mozgás hatására. Miért van ez, hiszen mindenhol azt olvashatjuk, hogy a végbélbetegségek megelőzésében kulcsszerepet játszik a székletrendezés, melynek alapvető fortélya a testünk és bélrendszerünk rendszeresen mozgásban tartása?
Ennek magyarázatához el kell képzelni, hogy mi történik mondjuk futás közben. Vegyük például egy átlagosnak mondható, 85 kg-os férfit, aki fogyni akar, vesz egy nem túl drága, de nem is gagyi, 8.000 Ft-os, márkás, de akciós, könnyű futócipőt a közeli hipermarketben. Fogyni akar, és alakul is a súlyvesztés (6-8-10 kg!): heti 2-3×5-6km futás betonon már egy éve, persze nem sprintben. Becsülendő dolog, a cipő még egyben, és ekkor valami fáj, vérzik székeléskor. De beszélhetünk akár a kerékpárosról is, hasonló gondokkal. Lássuk mi történik ilyenkor!
Tudjuk, a gerinc görbületei megvédik a fejet, az agyat a monoton, rendszeres, a fenti példában elég nagyfokú ütődésektől. Ez az ami futáskor működik, de persze boxban nem. De a végbelet, a kismedencét csak deréktól lefelé, a far-, a comb- és a lábszárizmok igénybevételével tompítja a szervezet. Emellett a felső testfél súlyának nyomása futás közben folyamatosan „dörömböl” a végbél környékén. Ennek hatására egyrészt az aranyerek fokozatosan, de megállíthatatlanul duzzadtabbakká válnak, majd panaszaik (vérzés, váladékozás, előesés) nyílvánvalóvá teszik jelenlétüket. De másrészt keletkezhet végbélprobléma aranyér megléte nélkül is. Ez egy kicsit bonyolultabb helyzet, kevesen hallottak már erről.
A kismedence alján található izomkosár, a medencefenékizomzat ‑ami egyrészt a hasüreg tartalmát, szerveit gumikötélként rugalmasan tartja vissza és helyben, nehogy kiköszönjönenek a végbélnyíláson, másrészt záróizomként visszatartja a vizeletet, székletet‑ igyekszik ellenállni ennek a fokozott igénybevételnek, a nyomásnak. A rendszeres „dörömbölés” hatására ez a „gumikötelekből” fonott kosár fokozottan feszessé, rugalmatlanná, faládához hasonlatossá válik, vagy ernyedten megnyúlik, petyhüdtsége ilyenkor mint egy krumpliszsáké. Hogy melyik végeredmény következik be csak úgy magától, az testi- és lelkialkat függő, több dolog befolyásolja. Olykor bizony az irigylésre méltó izomzatú embernek is lehet elfáradt, megnyúlt, meggyengült medencefenék-izomzata, mely a kismedencei szervek leereszkedéséhez vezet. Ilyenkor jönnek elő idővel széklet- és vizelettartási nehézségek. Ennél viszont lényegesen gyakoribb az állandóan, odafigyelés híján befolyásolatlanul feszes, rugalmatlan kismedencei izomzat, ami székelési, vizelési és szexuális, szülési problémákat is okozhat. Hiába a kifinomult, akár világbajnoki atlétamozgás, ha az alhasi izomzatra nincs külön odafigyelve, jön a vizelési nehézség, a székelési fájdalom, szorulás, az impotencia, hüvelygörcs, a szüléskori tágulási képtelenség, sürgős császármetszés, stb. Azaz fiatal, életerős emberek, azt gondolnánk, testileg minden rendben, közben ezen az egy helyen csak egy csődtömeg, legyen akár nő, akár férfi.

Ezt azt hiszem, körbejártuk, már mindenkit sikerült jól beijesztenem. De lássuk, a tétlen beletörődésen kívül mit tehetünk azért, hogy elkerüljük mindezen problémákat, és el is érjük azt a célt, az egészséget, a testi és lelki teljességet, amiért legtöbbször sportruhát öltünk.

Mi a megoldás tehát, hogy a fiatalos, „játékos” medencefenékizomzat helyett ne egy petyhüdt krumliszsák vagy egy kemény faláda „boldog” tulajdonosai legyünk?
Szerencsére több dolgot is tehetünk. A legkézenfekvőbb a váltás: futás, kocogás helyett a séta, az úszás, vagy esetleg egy izületileg vezetett mozgás, mint kerékpár helyett az ellipszistréning jelenthet megoldást annak, aki hajlandó megválni addigi időtöltésétől. Ez érthető okokból persze sokakban finnyogást vált ki.
Sporteszközt is válthatunk: kivájt férfi biciklinyerget, hogy ne a gátizmon támaszkodjon az ülés. Futáshoz érdemes a drágább (18.000 Ft-tól fölfelé), párnázott, nagyobb testűeknek szánt (pl. cushion jelzésű) cipőt venni, ez nagyobb mértékben tompítja az ütéseket. Persze akinek lehetősége van, fusson minél kevésbé kemény talajon, odafigyelve a talp kellő gördülésére!
A nagy tuti pedig egy plusz edzés bevezetése lehet. Nem kell hozzá külön mez, drága sportfelszerelés, sem hosszú utazás, stb. Csupán arról van szó, hogy edzenünk kell a medencefenék- és záróizomzatot. Nem kell itt sörnyitásra, diótörésre törekedni, csak meg kell tanulni helyesen vezérelni, kontrollálni a lenti izmokat, és tréningezni, használni, nehogy a már említett krumpliszsák vagy faláda esete forogjon fenn (lenn). Ez a kiegészítő tréning kezdjük el minél előbb, lehetőleg még mielőtt a probléma kialakult volna. Ezt a tréninget szép magyaros szóval intimtornának hívják. A fenti problémák elkerülésében ez fog nekünk segíteni. Mivel nem az a célunk, hogy valami rettentően erős medencefenékizomzatot fejlesszünk, csupán az, hogy megtanuljuk megfelelően vezérelni és használni a záróizmot, s használjuk is a mindennapokban, mellékhatásokról nem igen tudok beszámolni. Mindezekért ajánlom mindenkinek, fiatalnak, idősnek, nőnek és férfinak egyaránt.

Mindez jelenti azt is, hogy ha az embernek végbélpanasza van, az életmód változásához lehetőleg ne a futás vagy a bicikli legyen az első, ami eszébe jut, legyen bármilyen kézenfekvő is. Ez sokszor az addig csak alig előforduló problémák fellángolásához, egy jó proktológiai rendelés sürgős guglizásához vezethet. A konditeremről meg csak álmodozzon, egy kis rápihenés elejét veheti egy tartós kihagyásnak!

Remélem, senki kedvét nem vettem el a megfelelő sport megtalálásától, hiszen mindenkinek szüksége van mozgásra, lehetőségektől függetlenül. Kicsiny országunk szégyelni valóan rossz egészségügyi állapotát, lehetőségeinkhez képest lényegesen rosszabb egészségügyi kilátásunkat ezzel is javítanunk kell. Lassan rá kell ébrednünk, hogy otthon, a képernyő előtt tespedve hiába várjuk a megváltást a legújabb, biztos hatást ígérő reklám követésétől, szinte feleslegesen pazaroljuk erőforrásainkat. A valódi megoldáshoz áldoznunk kell időnkből, energiánkból, komfortunkból mindenképp. Ez teljesen a mi felelősségünk, senkire nem mutogathatunk.

A kellően megválasztott és végzett mozgás testi és lelki egészséget, szabadságot adhat, éljünk vele!

Jó sportolást kívánok, egészségünkre!

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu

u.i.: Kérek javaslatokat jó és rossz sportokra a fentiek alapján!
.