Kérem pár percnyi segítségét egy fontos cél érdekében!

Kedves Látogató!

Ez nem egy szakmai cikk, ezért kérem, csak akkor olvassa el ezt a bejegyzést, ha van rám és egy szerintem rendkívül fontos célra 2-3 perce és egy kevés plusz energiája, gondolata!

Több éves felvilágosító munkám eredményeként azt a számomra igen megtisztelő felkérést kaptam, hogy Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramjához a végbélbetegségekkel kapcsolatos tájékoztatókat megírjam.
A szűrőprogram eddigi két évében fantasztikus eredményeket produkált. Több, mint ötszáz helyszínen hatvanötezer ember átfogó ( összesen 1 600 000!!! db.) szűrővizsgálata, százharmincháromezer ember tanácsadása történt. Eközben majd kilencvenháromezer információs Prevenciós Csomag került kiadásra, melyben a továbbiakban új területként az általam írt végpanaszokkal kapcsolatos anyagok szerepelnek majd.

Ezt a feladatot eddigi munkám és célom -hogy az általánosan igen szerénynek mondható egészségkultúránkat magasabb szintre emeljem- megkoronázásaként értékelem, és nagyon hálás vagyok érte. Annak tudatában, hogy a blogot ezidáig közel félmillióan látogatták meg, és mind személyes találkozáskor, mind üzenetben rengeteg támogató és a további munkámat bátorító véleményt kaptam, úgy érzem, felnőttem a feladathoz.

Mivel semmiképpen sem akarom, hogy a tapasztalatomon túl az én (akár hibás) feltételezéseim alapján válasszak témát, segítségét szeretném kérni.
Az A5-ös méretű könyvecske egy oldala a terjedelmet valamennyire leszűkíti, de két téma megfelelő mélységű átadásához szerintem lehetségessé válik.
A két témához a javaslatom:
1) Mit tegyünk ahhoz, hogy megelőzzük a végbélproblémák kialakulását, romlását, vagy csökkentsük annak esélyét. Gondolok itt a sokak számára már ismert életmódi tanácsokra, mely akár apró változ(tat)ásokkal is a visszajelzések alapján sokak számára alapvető pozitív életviteli/-módbeli változás állt be.
2) Ha mégis van panaszunk, melyek azok, amelyek fennállása esetén érdemes szakemberhez, proktológushoz forduljunk. Mit tud ő az általános vélekedéssel ellentétben többet tenni a gyógyulásért, mint pl. egy háziorvos, urológus, sebész, belgyógyász, stb.

Kérésem tehát az, hogy két témára (egy fontosabb és egy kevésbé fontos) tegyen javaslatot, hogy mi szerepeljen ebben a felvilágosító anyagban. Szívesen fogadom véleményét az általam javasolt témaválasztással kapcsolatban is.

Fáradozását előre is hálásan köszönöm.

Kívánok szép napot,  jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu 
.

Aranyér? Végbélrepedés? – Nem, szálka a mélyben: Anopapillitis, cryptitis.

A betegségeket bemutató sorozatnak lassan vége. Ennek oka kettős. Egyrészt a gyakoribb (és kevésbé gyakori) végbélbetegségek majdnem elfogytak, maradnának az érdeklődők, problémával küszködők részére teljesen meddő, minden gyakorlati értéket nélkülöző technikai villogtatások, amire itt szerintem semmi szükség. Másrészről egyre több kérdést kapok olyan problémákkal, információkkal kapcsolatban, amik a cikkekben érthetően, alaposan kivesézve megtalálhatók. Feltételezem, hogy mindenki a lehetőségeihez mérten megtesz mindent azért, hogy a gyógyulásával kapcsolatban minden kellő információt megszerezzen, és nem az az első dolga, hogy gondolkozás, bármilyen erőfeszítés, a felelősség felvállalása nélkül, zsigerből nekem dob egy kérdést. Ezért valószínűleg a cikkekben fellelhető adathalmaz olyan nagyságot (kuszaságot) ért el, ami sok földi halandó számára önmagában már nehezen vagy egyáltalán nem átlátható. Ez az én hibám, ezért elnézést kérek.

Egy ritkán észrevett, de egyébként elég gyakori problémáról írok most. Azért csak ritkán észrevett, mert sokszor alattomosan, akár az aranyér „árnyékában” megbújva sunyít a mélyben, és sokszor csak nagyon alapos, akár csak többedszeri vizsgálat rántja le a leplet ottlétéről. Sokszor fogják az általa okozott panaszokra, hogy ez bizony maga az aranyér, ami sok probléma okozója lehet.
De kezdjül az elején. Vannak mélyebben a végbél falában apró mirigyek, az egyszerűség kedvéért mondjuk ezeket izzadságmirigyeknek (kis csúsztatással, persze). Azért csúsztatással, mert egyrészt nem izzadságot, hanem minimális nyákot termelnek, másrészt mert leginkább a széklet csúszósságáért felelősek. Ezek a mirigyek a külső és a belső borítás, a bőr és a nyálkahártya határán, a belső részen apró öblökbe nyílnak. Megint az egyszerűség kedvéért gondoljunk egy folyóra, a mirigy a folyó vízgyűjtőterülete, a kivezetőcső maga a folyó, az öböl meg itt a végbélbe, ott a tengerbe vezeti a folyó tartalmát. Remélem, érthető.

Néha azonban adódik némi probléma. Biztos sokaknak közülönk gyulladt már be a hónaljában egy izzadságmirigy. Fáj, nyom, az ember a karját sem mozgatja szívesen. Ez a gyulladás vagy valami szerencse folytán megnyugszik, vagy sürgős műtéti teendőt adó tályoggá csúnyul, akár magától kifakadva sokáig váladékozik. Nem igazán halálos, de roppant kellemetlen betegség tud lenni.
Ugyanez a helyzet az alvégen is. Sokszor tapasztalom, hogy vagy maga a mirigy gyullad be, érzékeny duzzanatot okozva a végbél falában, vagy a kivezetőcső, az öböl szájadéka duzzad meg lobosan, hosszú idő alatt a végbél mélyebb szakaszában akár érzékeny bőrnyúlvánnyá alakulva keseríti meg a mindennapokat. Ilyen nyúlványok, gyulladás, bármi panasz, gond nélkül gyakran előfordulnak a végbélben (mondom a bőr és a bél határán, még bőrrel fedetten), ezek minden kritika nélküli eltávolítása (merthogy mondják: „polip, amiből rák lesz”, nem teljes mértékben fedi a valóságot) felesleges tortúra.

Sok a szöveg, tudom, de miért is rémisztem ezzel a horrorral a kedves, de egyre kevésbé türelmes olvasót?
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy jön a páciens, elmondja, hogy székeléskor, de főleg üléskor szúr, fáj a végbele egy bizonyos helyen, a toalettpapír néha véres, néha váladékos. A gyulladáskor szokásos korábbi láz, hidegrázás legtöbbször még kérdésre sem jut a páciens eszébe. Ilyenkor a legrosszabb esetben (persze a „minek jött ide maga ezzel?!” hozzáállást nem véve) ráfogják az aranyérre, de az erre adott gyógymód viszont nem szünteti meg a gyulladást, csak nyújtja a csalódottsággal telítődő időt a megoldásig. Mondhatják rá a vérzés, fájdalom miatt, hogy ez végbélrepedés, majd az végkifejlet ugyanaz lesz, marad a probléma. Az a szép ebben, hogy eközben és emellett persze akár lehet aranyér vagy végbélrepedés is, csak a kizárólag ezekre irányuló kezelés (kúp, krém, műtét, gyógyszer, ráolvasás, váltott hideg-meleg ülőfürdő stb.) nem nyújt gyógyulást.
Bár az általánosan elfogadott vélekedéssel ellentétes, de a belső aranyér csak ritkább esetben fáj úgy önmagában. A „hagyományos” végbélrepedés meg legtöbbször záróizomgörccsel társul, elöl, a has felé vagy hátul, a gerinc felé jelentkezik. A páciens meg jön laza fenékkel, és mondja, mutatja sokszor, hogy a jobb vagy bal oldalon üléskor szúr, nyom, fáj. Ilyen esetben, annak ellenére, hogy a terület látványa sokszor semmitmondó, a problémás pontot belül megnyomva a fájdalom legtöbbször elsőre kiváltható, a baj így azonosítható.

Miért baj, ha nincs rendesen kikezelve a probléma?
Igazából két okot tudnék erre felsorolni.
Egyrészt mert panaszt okoz, ha nem is folyamatosan, de rendszeresen. Nem való az oda. Másodszor, ha a gyulladás szépmagyarul mondva „betályogosodik”, a tályog fut, amerre lát, erről szól az erősebb idegzetüeknek való „Tályog és sipoly…” c. opuszom, ki rosszul akar aludni (nem csak a gyenge stílusa miatt), olvassa el bátran!

Teendő?
Ha az orvos feltételezi, hogy fennállhat ilyen probléma, az akár meglévő végbélrepedés nem ott és nem úgy fáj, ahogy az lenni szokott, akkor a végbélben előbb újjal, majd a végbéltükrön keresztül egy vékony „vasdarabbal”, szondával finoman megnyomja a jelzett területet, akár látszik ott valami, akár nem. Ha ezen a területen a nyomásérzékenység fokozott, bingó! Megvan a panasz oka. (Ezért öngól a fájdalmas végbél sokak által vágyott érzéstelenítésben, uram bocsá’ altatásban elvégzett vizsgálata.)
Ha tályog még nem alakult ki, a gyulladás speciális antibiotikum melletti jegelés, gyulladáscsökkentő kúp segítségével akár meg is nyugodhat. (Láttam már nálam „tanulmányi úton” lévő sebész kolléga arcán a döbbenetet, hogy a fájdalmas „aranyérre” antibiotikumot adtam, majd az ettől panaszmentessé vált.) De ilyenkor is számíthatunk visszaesésre, amikor már felesleges ezt a gyógyszeres kezelést újból és újból elkezdeni azzal a hiú reménnyel, hogy végképp rendbe tesszük a problémát. Ugyanez igaz a gyulladás okozta bőrnyúlványra is. Ugyanis minél nagyobb ez a nyúlvány, annál könnyebben begyulladhat: ilyenkor megduzzad, hízik egy keveset, és ez a „súlytöbblet” a gyulladás elmúltával sem múlik el, így minden egyes gyulladásos eset kapcsán egyre nagyobbá válik, és egyre könnyebben okoz ismét problémát. Ilyenkor dobban nagyot minden sebész szíve, feltör bennünk az ősi ösztön, a vér szava, hogy végre lehet vágni, és még segít(het)ünk is vele.
A probléma sebészeti megoldása általában nem igényel hatalmas előkészületeket, nagy műtői felhajtást, koplalást, több napos kórházi bentfekvést: a beavatkozás akár egy szűkebb végbéltükrön keresztül helyi érzéstelenítésben pár perc alatt elvégezhető. A gyulladt mirigyet a végbél felől megnyitva a gyulladás „kiürül”, a mirigy kitisztul, így a terület pár nap alatt megnyugszik, majd begyógyul. Ha a nyúlvány okozza a problémát, az egy hurokkal távolítható el, ami a mirigy kivezetőnyílását is tágabbá varázsolja. Ha a mirigy és a nyúlvány is begyulladt, a kétféle beavatkozás egyidejűleg is elvégezhető. Ennyi a 18+-os rész.

Tehát az üzenet: ha rég óta, akár visszatérően érzi a fent említett panaszokat, főleg üléskor belül nyomást, szúrást, javaslom, a gyógyulás érdekében látogasson el egy jó szakemberhez, proktológushoz!

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu 
.

Az eddigi legátfogóbb videósorozat a végbélvizsgálatról.

Tisztelt Olvasó!

Ha végre már rászánja magát, hogy a gyógyulás útjára lép, de az információhiányból származó kétségei, szorongása megakadályozzák abban, hogy egy végbélvizsgálatra bejelentkezzen, az elkövetkező percek Önnek szólnak. Egy videósorozatot készítek, amely megtekintése után tisztába kerül azzal, hogy mit kell majd mondania, csinálnia, mi fog Önnel történni, mire számíthat a proktológiai vizsgálatkor.
Így magabiztosabban, kevésbé szorongva fog elmenni az orvoshoz. Állítom, hogy már ettől maga a vizsgálat és a gyógyulás is sikeresebb lesz, kevésbé fogja szörnyűnek érezni a történteket.

A videósorozat természetesen teljesen ingyenes , viszont csak regisztráció után érhető el. Az alábbi linkre kattintva regisztrálhat, adatait semmilyen körülmények között soha nem adom ki, el, bérbe senkinek.

Iratkozzon fel a proktológiai, végbélvizsgálatról szóló ingyenes videósorozatomra!

A saját tapasztalataim főleg csak orvosiak vagy a betegek megfigyelése, elmondása alapján születtek.
Ezért kérem, lejjebb megjegyzés formájában ossza meg velem a végbélvizsgálattal kapcsolatos építő jellegű tapasztalatait, kétségeit, kérdéseit (mi zajlott le Önben, mire kellett (volna) figyelnie, mit tanácsolna másoknak, hogy problémamentesen történjen a vizsgálat), hogy a tájékoztatóm minél teljesebb, kielégítőbb, Önnek és persze nekem is sikeresebb lehessen.

Fáradozását előre is köszönöm.

Kívánok szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.

Tályog és sipoly, a két rosszarcú besurranótolvaj

Sokak számára gyomorforgató horror lesz mind az, amiről írok. A végbéltályogról és annak nem ritka szövődményéről, a végbélsipolyról fogok írni. Még a szavaknak is rossz csengése van: tályog-hályog, sipoly-sikoly, brrrrr…
Adva vagyon a végbél, a „kipufogó”, a kimeneti nyílás, melynek tökéletes, akadálytalan működéséhez olajozásra van szükség. És ez az olajozó szerkezet néha kilyukad, ekkor a tartalma csöpögni kezd.
Kicsit zavaros? Lássuk, mit jelent ez. A kipufugó hasonlat rendben, ez a végbél. Az olajozó a végbélbe mélyen beágyazódott mirigyeket jelenti, melyek tartalmukat járatukon keresztül a végbélbe ürítik. Ha ezek a járatok eltömeszelődnek, a mirigyek begyulladnak, a gyulladás tovaterjedhet a mélyebb rétegek közé, ahol egy gyulladásos üreg jön létre. Ez a mélyben létrejövő gyulladásos üreg maga a tályog: fala van, benne a bacik és a fehérvérsejtek csatázó elegye, a genny. Ez a csata nagyon ritkán dől el véglegesen, általában mind a kórokozók, mind a védősejtek megújítják soraikat.
Ez akár a végtelenségig tarthatna, a tályog falát, a frontvonalat a gyulladás viszont egy idő után áttöri. Az áttörés iránya pedig nagyon nem mindegy. Törhet a bél felé azon az úton, ahogy kialakult, ekkor akár észrevétlen is maradhat az egész folyamat. Törhet a bőr felé, ekkor mondjuk azt, hogy a tályog kifakad. A nagyobb baj akkor következik be, ha mielőtt kifakadna, a végbél körüli szövetekben szétterjed, zegzugos járatokat, akár hatalmas üregeket okoz. Legnagyobb veszéllyel akkor jár, ha a hasüreg felé tör. Ez szerencsére ritka, de ilyenkor akár halálos kimenetelű hashártyagyulladás alakul ki.
Oké, a dolog kifakadt, a tályog tartalma, a genny kiürül, a csata a fegyverletétellel elcsitul, így általában a folyamat megnyugszik, gyógyul. Az üreg a gyulladás megszünésével szépen besarjad.
Viszont több probléma is fennálhat. Egy részről, ha a genny nem tud maradéktalanul kiürülni, hiába gyógyul be a nyílás, a seb, a csata a mélyben újra fellángol. A folyamat nem nyugszik meg, az üreg nem sarjad, a tályog nem gyógyul. Ezért fontos a kiürülés feltételeinek megteremtése, a kellő nagyságú szájadék készítése sebészi feltárással, és a rendszeres alvázmosás.
Másrészről, ha a folyamat iránya, azaz a gyulladás útja a belső mirigyből a tályog, majd a külvilág felé megmarad, ennek fala állandósulhat. Azaz a végbélből a gyulladás egy végbéltől külön járaton keresztül a külvilág fele tör (nevezhetjük magyarosan kiskapunak is). Ez az állóháború akár a végtelenségig megmaradhat, de néha további utat keresve újabb járatok, sipolyok alakulnak ki. Ez különösen jellemző a vastagbélgyulladásra, az ilyen sipolyrendszereket látva ez kell az ember eszébe jusson.

A tályog és a sipoly tünetei
Általában a tályog okozta gyulladás helyi lüktető fájdalmat, lázat, duzzanatot okoz közvetlenül. Ilyenkor a panasz, a látvány egyértelmű, a gyógyuláshoz vezető út göröngyös, de célra vezető. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sokszor semmilyen észlelt tünettel nem jár mindaddig, míg a kifakadás után a váladékozás meg nem jelenik. Sőt mi több, néha magát a váladékot sem vesszük észre, csupán a váladék okozta felmaródást, viszketést, esetleg a gyulladás miatt kialakuló bőrnyulványokat, amelyek a nyílást akár rejthetik is. Erre persze a klasszikus aranyérkrém a válasz, sejthető, milyen sikerrel. Ha ez még nem elég, maga az akár tűszúrűsnyi kivezető nyílás annyira elrejtőzik egy redő mélyén, hogy egy gyors ránézéssel akár még erős megvilágításban sem vehető észre. Minden szakember nézett el már ilyet első (második, harmadik, stb.) körben, aki azt mondja (hiszi) magáról, hogy nem, az még keveset tapasztalt.
Ezek az esetek viszont problémát jelenthetnek, mivel megfelelő kezelés nélkül állandósul a viszkető, kicsit váladékozó, kicsit begyulladt, akár hegyekkel-völgyekkel tarkított terület állapota. Esetleg egyéb betegségek is elterelhetik a szemlélődő figyelmét és az ajánlott kezelést akár aranyér, végbélrepedés vagy más irányba. Sőt, más (végbél)betegség talaján is kialakulhat ez az állapot.
Ez így eléggé sejtelmes, bizonytalan? Meghiszem azt, ezeket szem előtt tartva is sajnos már én is többször lőttem mellé, és valószínűleg lesz még ilyen a praxisomban. A tanulság ebből a gyomorszorító érzésből az, hogy ha valakinek rendszeres viszketése, váladékozása van altájon, és a háziorvosi, vagy egy sötét sebészeti rendelőben egy szimpla, hatástalan aranyérkrémmel engedték útjára, gondoljon a fentiekre, és keressen fel szakembert, proktológust, mert hát nem biztos, hogy aranyér okozza aranyeres panaszát.

A tályog és a sipoly megoldása
A tályog megoldásáról már szóltam, az üreget a külvilág felé meg kell nyitni, hogy a tartalma szabadon kiürülhessen, s a gyógyulás folyamata megindulhasson. Hogy ez pontosan mit jelent, az a tályog elhelyezkedésétől függ. Ha a bélhez van közel, a bél felé kell megnyitni, ha a bőrhöz, akkor kívülről. A tartalma, a genny kiürítésére és az üreg tisztán tartására lehetőség szerint oda kell figyelni, ezt biztosítani kell, persze a bél felé való rendszeres mosása elég nehezen oldható meg.
A sipoly rendbetétele sajnos néha még a legképzettebb sebészvirtuózokat is megizzasztja. Kezelésének klasszikus módja az, hogy a cső falát egyszerűbb, felületesebb esetben (túlnyomó részt ezzel találkozunk) hosszában megnyitjuk, hogy a benne lévő pangó váladék szabadon kiürülhessen és a gyógyulás meginduljon. A hosszabb, mélyebbre hatoló járatoknál, hogy a felvágásnál történő záróizomsérülést elkerüljük, a járat falát kimetszük, és az utánpótlás elkerülésére a belső nyílást zárjuk, a külsőt nyitva hagyva biztosítsuk a tiszta sarjadást, gyógyulást. Tehát minden esetben a váladék utánpótlésénak és pangásának megakadályozása a cél, amely a gyulladást és a járatot fenntartja. Én ezt a módszert alkalmazom, a sebészek többségével egyetemben. Tapasztalatom ezért erről van, az alábbi módszerekről csak elbeszélések, előadások, cégtájékoztatók alapján tudok nyilatkozni.
A nem klasszikus esetben a sipolyjáratot telenyomják egy speciális ragasztóval, a belső, bemeneti nyílását ilyenkor is zárni szokták. Ekkor a fertőzés elleni gennyedés helyett egy másfajta gyógyulási folyamat indul meg, ennek hatására a terület hosszú távon megnyugszik, meggyógyul.
Van olyan eset, amikor végleges megoldás az adott pillanatban nem történik, de igyekeznek elkerülni azt, hogy a járat eltömődjön, ezzel újabb tályog alakulhasson ki. Ilyenkor hosszabb időre egy gumicsíkot húznak át a járaton, ereszcsatorna szerűen ezzel folyamatosan biztosítva szabad járatot.
Hogy mikor milyen megoldása törekszenek, ez a sipoly elhelyezkedésétől, a környezet (izmok, idegek, bél, erek) érintettségétől, az orvos tapasztalatától és meggyőződésétől függ. Biztos recept nincs (sokszor csak utólag okoskodva, vagy még úgy sem), a komplikáltabb esetek egy részében sajnos a sipolyjárat újból kialakul, újabb műtétet téve szükségessé.

Ezeket nem elrettentésül írtam, ha menni köll, hát menni köll, egy ellátatlan betegség (ez ilyen) hosszabb-rövidebb távon tönkre teheti az ember életminőségét. Ezt látom.
Tehát, ha az eddigi aranyérkezelés egyértelműen hatástalan, váltani kell, hogy mit, kit, azt mindenkinek a saját elhatározására bízom.

Kívánok mindezek után is szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.

Az eszményi proktológia

Kérem, senki se háborodjon fel! A következő sorok felborzolhatják egyesek idegeit!
Nem a mindennapi megszokott valóság jön (tudom hiányzik a pénz, az energia, az idő, stb., de sokszor a szándék is), hanem egy törekvésről van csak szó, hogy minél többen minél jobban tudjunk szolgálni. Tanulságos lehet mindenkinek (főleg orvoskollégáknak), kérem a hozzászólásokat (persze a szöveg elolvasása után).
Már a kifejezés is abszurd, tudom. Egy olvasói hozzászólás juttatta azt az eszembe, hogy mennyire nem vagyunk egyformák. Ezt most azért írom le, mert az egy dolog, hogy én hogyan gondolkodom arról, hogy milyen proktológiai ellátás az, amit a betegeim kívánnak, és ritkán, de más az, amit betegeim szavából kiveszek. De ezt mind én szűröm le a nekem mondottakból, ami nem ugyanaz, mint amit az emberek gondolnak, szeretnének.
A bejegyzés tárgya a következő: milyen proktológiai ellátást szeretnének kapni a páciensek. Először részleteiben leírom azt, amire én gondoltam, ahogy én megpróbálom csinálni a dolgokat (törekszem rá), majd kérnék sok-sok érdemi hozzászólást ötletekről, pozitív tapasztalatokról, hogy milyen rendelés lenne az, ahova a legkevésbé rossz érzettel el-, majd visszamennek a segítségre szorulók.
Elképzeléseim:
Bejelentkezés
Folyamatosan elérhető asszisztensi telefonos elérhetőség. Itt a páciens pontos időpontot kap, melyben max. fél óra csúszással ellátásra kerül. (A csúszás azért képzelhető el, mert akadhatnak sürgősen megoldandó problémák, melyeket meg kell beszélni/oldani. Ezzel a bizonytalansági tényezővel számolni nem lehet, sok beteg vizsgálatára, a probléma kivesézésére negyed óra bőségesen elég, nagyritkán meg egy óra is éppen csak befedi a teendőket.) Az időpont megbeszélése után tájékoztatást kap a vizsgálathoz szükséges előkészületekről, a vizsgálatról vagy arról, hogy ennek hol nézhet utána (ez ma már kizárólag csak internetet igényel). A vizsgálat díjának a honlapon szerepelnie kell. A kezelés díja szerintem ilyenkor még titok mindenki számára (még az orvos is), nem biztos ugyanis előzetes vizsgálat esetén sem, hogy amit az egyik orvos szükségesnek tart, a másik is ezt ajánlja (rendszeres tapasztalat). Persze köszönés, bemutatkozás, kellemesen csengő női hang, magabiztosság, rövidség. A szakmai hozzáértés szerintem felesleges ilyenkor, egyrészt az orvosi vizsgálatot nem befolyásolják (csak különleges kéréseknél, problémáknál) az itt elpanaszoltak, csak a gördülékeny ügymenetet hátráltatják, a cél itt a bejelentkezés, kapcsolat felvétele.
Az internetes bejelentkezés tapasztalatom szerint nem jó: a betegek kb. 10%-a telefonos egyeztetés után sem jön el a vizsgálatra, le sem mondva azt. Ez nem csak az üres állás miatt veszteség, de annak is, aki esetleg sürgős gond miatt kért legkorábbi időpontja több napot, akár egy hetet is csúszik, ahelyett, hogy az üres lyukban megoldanák hamar a problémáit. Kérésem: aki nem megy el, mondja le minél hamarabb, segítve mások gyógyulását.
Megérkezés
Könnyen elérhető helyen (autó, tömegközlekedés), ingyenes parkoló. A lehető legkönnyebb, várakozás nélküli bejutás, lehetőség szerint lépcső nélkül, akadálymentesen. Egyértelműen, „eltévedhetetlenül” kiplakátolva a hely, az útvonal.
Rendelői váró
Belépve tiszta várótér, kényelmes székekkel, fotelokkal, lehetőség szerint nem folyosón, libasorban, hanem csoportokban. Szolíd pasztellszínek (utánaolvasva a színek pszicológiája szerint leginkább kék, zöld), megnyugtató zene (esetleg nem „eladós” rádióadó), kellemes illat, trendi magazinok (női, férfi, tudományos, stb.), kórház érzés kizárva. Egy sarokban esetleg szolídan TV (Mónika-show helyett mondjuk utazási csatorna). Kabát őrizhetően, WiFi internet, mellékhelység bidével (persze nem hiányzó kellékekkel), ásványvíz (kétféle), műanyag poharaktól nem púposodó szelektív szemetes. Recepció, szolíd, alázatos mosoly, nyugodt hang, köszönés, bemutatkozás, itt adatfelvétel (mások által nem hallhatóan), beleegyező nyilatkozat átvétele, elolvasása, kérdések, válaszok.
Rendelő
Előző beteg mosolyogva ki, utána kevéssel az assszisztens köszönés után behívja a következőt. Beteg be, hangfogó ajtó becsukva. Az orvos kezet nyújt, bemutatkozik, köszön. Nem túlhajszolt, nyugodt, a pácienst nevén szólítja, a betegre koncentrál, nem a maga fontosságát hangsúlyozza, tiszta, rendezet ruházat és küllem (az ember nem fél a fertőzéstől, mikor kezet fog vele). Először egy-két személyes kérdés, oldódás. A rendelőben kellemes (nem széklet-) illat, kellő világosság, halk, megnyugtató zene, (nem tolakodó és nem szétboncolt szervekről szóló) képek a falon, az elrettentő „kínzóeszközök” nem a beteg látóterében, tisztaság, rendezettség. A páciens és az orvos között nem elválasztóvonal az asztal, hanem lehetőség szerint lekerekített szélű, hogy megbeszéléskor az orvos közelebb kerülhessen. Pontos, lényegre törő, profi kérdések, az előzetes tájékoztató alapján felkészült, pontos válaszok (nem az ”aranyeres panaszaim vannak” és a harminc véle, hatékonynak nem bizonyult krém, kúp folytonos ismételgetése). Kérdések az adott élethelyzettel kapcsolatban (erről kicsit lejjebb). (Ezeknek nem az a célja, hogy az orvos felmérje, mennyi zsozsót tud kiénekelni a páciens zsebéből, hanem az, hogy az esetleges kezelési lehetőségek közül melyik illik legjobban az adott páciensnek.) Az orvos a beteg iráni negatív megjegyzése, gesztusa kizárt, mint ahogy az orvos-asszisztens személyes(kedő) kommunikációja is, csak a beteg és betegsége, gyógyítása a lényeges ilyenkor, azért vagyunk ott. Nincs ki-be járkálás, telefonfelkapdosás (majd ha a beteg kiment, mindezt lehet).
Vizsgálatkor egszerhasználatos papírlepedő, „kínzóeszközök” látótéren kívül. Beteg elhelyezkedik az ágyon (szerintem a bal oldaltfekvés az ideális, a szemérmet sem bántja annyira, mint mondjuk a „kutyapóz” vagy a szétterpesztett lábak, ellazulni is könnyebb így), párna a feje alatt, nem a vizsgálóasztal deréktól kényelmetlenül megemelve, megtörve. Orvos mindent tárgyilagosan mond előre. Tájék erős helyi megvilágításban, csak így érdemes megnézni. Ujjal való alapos vizsgálat kíméletesen, egyénre szabott módon, ami nem annyit tesz, hogy felületesen, de ne érjen fel egy durva nemi erőszakkal sem. A síkosító lehetőleg nem vazelin, paraffin, amelyektől törlés után olyan érzése van az embernek, mintha berittyentett volna, hanem vízoldékony intimzselé. Eszközös vizsgálatkor többféle vastagság és hossz, alak szükségeltetik az adott állapothoz mérten (persze mindenből mindig van). Megbeszélés, esetleges beavatkozás. A tájék tisztára törlése, elpakolás, nem minden szennyezetten ott hagyva (engem egyszer urológus „becserkészett”, utána másfél óráig éreztem azt a bizonyos „berittyentést”, míg hazaértem tisztálkodni, köszi, ezt senkinek sem szeretném).
A megoldás a beteg egyéni állapotával (betegség, életvitel, élethelyzet, anyagi lehetőségek előzetes megbeszélés után) legyen összhangban. Legalább rajzos felvilágosítás (ilyenkor már elő lehet venni), megbeszélés (teendők, várható problémák), tájékoztatók. Dokumentáció elkészítése, melyet a beteg ért, hasznosnak talál, benne folyamatos elérhetőség gond esetére. „Kérdés van-e?”, válaszok. Anyagiak megbeszélése (most, majd). Fizetés, mosoly, búcsúzás. Kint öltözés, köszönés.
Otthon, édes otthon
Otthon a papírok átolvasása, benne minden fontos, ami megtörténhet, meg amit ilyenkor tenni kell. („Minden úgy volt, ahogy leírta.”) A teendők betartása.
Ennyi. Ötleteket kérek, nem panaszokat, hiába tartják jogosnak, arra más fórum való. Csak jobbító szándékú megjegyzéseket várok a (remélem általános) színvonal emelése céljából, majd igyekszem rendszeres(ebb)en javítani a fenti felsorolást.

Kívánok szép napot, jó egészséget.

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.